Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

összekakálta magát, mind a két kezével belemarkolt, mutatta, hogy ez az apáé, ez meg az anyáé! A levelet a cimbora olvasta fel a 12 burdon lévő munkás előtt. Az ifjú férj rögtön megíratta a választ: „Megkaptam a leveledet, de nagyon zöld vagy még te, Kati..." Két juhász Amerikában Sokan kimentek a mi vidékünkről Amerikába, mert nagy volt itthon a szegénység. Varga Jánosnak nem volt semmije, csak a rossz háza, másoknak járt aratni, kaszálni. Egy év múlva az öccse is kiment, de nem egy városban dolgoztak. Már jó idő eltelt, amikor találkoztak. Beültek egy vendéglőbe és a helyzetükről beszélgettek. Dicsekedtek egymásnak, hogy milyen jól megy a soruk. Mondja János: - Ahol én dolgozok, a juhnyájat behajtják a gyár kapuján, a másik végén megjön ki a paprikás. Lajos se adta alább. - Ahol meg én dolgozok, a gyárkapun bemegy a juhnyáj, a másik végén megjön ki a bekecs. - Nohát, kedves testvér, pedig szentül azt hittem, hogy azt a bekecset, ami rajtad van, még odahaza láttam a nagyapánkon - vágta el finoman a lódításaikat János, hogy ne ámítsák tovább egymást. Szarok rád Katona Pesta bácsit a felesége Amerikában elküldte a boltba savanyú káposztáért. Pesta bácsinak nem jutott eszébe, hogy hívják a savanyú káposztát (Sauerkraut). A boltos mindent mutatott, de egy se volt káposzta. Mérgében már káromkodott. Pesta bácsi megértette, hogy a boltos káromkodik, hát ő is odavágja dühösen, hogy szarok rád, és már megy is kifelé. - Szarokrát? No, végre! - örvendezett a boltos, és visszahívta Pesta bácsit. Telerakta az ételhordót savanyú káposztával, azután gudbájt köszöntek egymásnak. Őrzünk-e vadjuhot? Két gömöri juhászlegény kivándorolt Amerikába. Elmentek munkát keresni. Becsengettek egy nagy házba. Ment ki egy ember, kérdi tőlük: - Vat juh van? (Mit akartok?) - Mit kérdez? - fordul a juhász a társához. - Azt kérdi, hogy őrzünk-e vad juhot? Látja rajtunk, hogy juhászok vagyunk. - Megőrizzük mink ketten, ha vad is örömködtek a juhászok. De az ember becsapta az orruk előtt az ajtót. Ők aztán már hiába bizonygatták, hogy megőrzik a juhot, nem baj, ha vad is...