Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
voltak bent a pultnál, különösen nők. Leült az öreg, nem akart tolakodni. Odamegy hozzá egy eladónő: - Bácsikának mi kellene? - Egy féldeci szilva. - Ez nem italbolt, bácsika. - Hát mi? Ki van írva. - De nem az, hogy Italbolt, hanem Illatszerbolt. - Hát az már más. De most már menni kell a vonathoz. - El ne késsen, bácsika, siessen. - Sietnék én kedves, ha össze nem akadna a lábam, meg hogyha a szemem nem állna keresztbe... Öreg paraszt a köpőcsészével A régi világban történt. Az öreg paraszt bemegy a vendéglőbe. Leül az asztalhoz. Kér egyötöd (két deci) pálinkát. Míg készül az ebéd, kortyolja a szilvóriumot, közben rágyújt a selmeci tajtékpipára. Eregeti a bodor füstöt, és jó nagyokat sercint a padlóra. A pincér gyorsan visz oda egy köpőcsészét, és leteszi a lába elé. Az öreg csak nézi, hogy mi az ott a lábánál, majd szól a pincérnek. - Hé, vigye el innen a lábam alól ezt a serpenyőt, mert attól félek, hogy beleköpök! Ló a létra alatt Fogatos András szegény fuvaros ember volt. Egyszer elment a szentpéteri vásárra lovat venni. Kevés pénze volt, hát csak olyan rossz gebét sikerült venni. Ráült, s úgy indult lóháton hazafelé. De a ló feleúton összerogyott, aztán megdöglött. Fogatos András nem tehetett mást, megnyúzta, hogy legalább a bőréért kap valamit. A lóbőrt összetekerte, a vállára csavarintotta, és úgy vitte haza. A pitarban a létra alá tette. A felesége már feküdt. Kérdi tőle: - Hát nem vettél lovat? - Dehogynem! Ott van a létra alatt. - Vidd az ólba, ne dörömböljön itt nekem egész éjszaka! - Be van az jól tanítva, nem fog az dörömbölni! Amikor reggel megy ki az asszony, néz a létra alá, hát látja, hogy ott a ló bőre. Akkor már tudta, hogy mért nem dörömbölt a ló. - Nohát ember, jól rászedtél, hogy betanult lovat vettél! A szegedi papucsnak nincs párja Régen a vásárban árulták a papucsot. Olyan kapós volt, mintha ingyen adták volna. Az árus már mind eladta, örült nagyon, csak egy volt még, de annak hiányzott a párja. - A szegedi papucsnak nincs párja! Éppen odaért egy nagysága. Mondja az árusnak, hogy adjon neki egyet. Becsomagolta neki azt az egy papucsot. A nagysága otthon mutatja az urának, hogy mit vett. Látják, hogy csak egy papucs van. Szalad vissza a vásárba. - Ember, maga engem becsapott! - Már hogy csaptam volna be, hiszen azt daloltam, hogy a szegedi papucsnak nincs párja! A font meg a kiló A mercsei asszony még nem tudta, hogy már kilóra kell mérni, hát otthon a vajat a font tálon mérte meg, úgy mint szokta, azután vitte eladni a putnoki piacra. Egy darab vaj egy font volt. Megvett kettőt egy nagyságos asszony. Otthon rátette a mérlegre, de nem ütötte a kilót. Két font nincs egészen egy kiló. így hát visszavitte a mercsei asszonynak, hogy becsapta. A nagyságos asszony egyre csak azt hajtogatta, hogy nincs meg egy kiló. A mercsei asszony meg: - Akár kiló, akár beló, az én vajam pont két font vót. Aztán sarkon fordult és otthagyta a nagyságos asszonyt. Pesta bácsi meg a spiritusz A trízsi Máté Pesta bácsi nagyon szerette a pálinkát, akármilyen erős volt, megitta.
