Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

Jöttek igen sokan a szőrkankós tótok, Még egy szerb is, aki majmot táncoltatott. A bosnyák sógorok árulták a bicskát, Bugyelarist, pipát és finom beretvát. Rimaszombatból jött a sok csizmadia, Csak úgy feketéllett a sok báránysuba. A szíjgyártó is jött, a Jesenszky Soma, A sok szép lószerszám, fekete meg sárga. Egy bacsó gazda is hajtott harminc juhot, Igen emelgette a rézkampós botot. A puli kutyája vakkangatott közben, Meg-megszólította... ne te ne, csendesen. Sistergett, rotyogott a sok jó pecsenye, Ennek volt itten a legnagyobb keletje. És a fehér kenyér hurkával, kolbásszal, Nem bajlódott senki vászon tarisznyával. A vásártéren a nagy sátorok alatt Itták az áldomást, akik már eladtak. Pasus átírásnál száz ember tolongott, Zordonan figyelt a csendőr őrsparancsnok. Nem volt annyi hely a vásár területén, Ahol szép nyugodtan megfordult a szekér. Szuronyos csendőr állt minden utca sarkon, Lengett a kakastoll fenn a csákójukon. A Vám Szálló előtt egy nagy sátor alatt Vasketrecben több mint száz darab vadállat, Oroszlán és farkas, párduc, medve, róka, Sok óriás kígyó, krokodil s gorilla. Hét emberből állott a rezes bandája, Csak úgy rengett bele a Vám Szállodája. Ahogy rázendített, ömlött a nép oda, Rohant be mindenki a Barnom Cirkuszba. Míg a hím oroszlánt megfoghatták élve, Tizenkét embernek került életébe. Ezt a pódiumon a főnök beszélte, És ott állt mellette két erdei medve. Egy óriás kígyó rá volt tekergőzve Aranyos ruhában egy fiatal nőre. És közben a medve ordított nagyokat, Tüzes karikán át farkasok ugráltak. A piac közepén egy ferslóg tetején, Kalendáriumot árult fenn egy legény, Kiabált, ordított, hogy hadd menjen rája, Ingyen potyára, mint Pesta a Marcsára. Tizenöt krajcár volt a Miskolci naptár, Csízió, meséskönyv, vőfényvers csak ráadás, Úgy vették, mintha csak ingyen adták volna, Abban volt az indus hercegnő bosszúja. Egy halom fateknő és fakanál mellett Árult egy vén oláh, magyarul nem értett. Fia volt a tolmács, ő csak ült egy széken, Számolta a pénzt és rakta az erszénybe. Vám befordulónál egy esernyő alatt Itt a piros, hol a piros? Kártyával játszottak. Mikor már eladott, ott nézte a csordás, És egy pillanatban rátett tíz koronát. Elbukta, mert másik alatt volt a piros, Rárakta egyenként a szép üsző tinót, Azaz hogy az árát... és a felesége A vásárban végig jajgatva kísérte. Egy másik ferslógon a planétát húzták, A fehér egerek, kakadu, papagáj. Nem volt a vásáron, olyan leány egy se, Hogy ne érdekelte, ki lesz a kedvese. Aztán egy sátorban a jósnő ott beszélt, Megfogta a nőknek a jobbik tenyerét. De amit az mondott olyan tiszta igaz, Mint a kéklő égen az a fényes csillag. Egy idősebb ember a feleségével Dalolták a nótát és így árulták el, Tizenöt fillér volt egy-egy szép történet, Nem volt olyan asszony, aki abból nem vett. Hej, de sok minden volt egy helyen kirakva, Melynek hét krajcár volt egyenként darabja. A lányok s asszonyok úgy csődültek oda, Az árus meg vígan ezeket dalolta: Hét, hét, minden darab hét, Aki tülem nem vesz vét. Hét az ára, hét az ára, Hétér lesz az elprédálva, Hétér minden kapható! Hét a nöi bugyogó! Bugyog elől, bugyog hátul, Bugyog minden oldalárul. Tegye le hát ne babrálja, Úgyis tudja, mi az ára, Hétér máma kapható! Otthon anyám adott egy ezüst forintot, Hogy majd vegyek rajta ünneplő kalapot, Meg egy húsz fillérest, áztat darutollra, Mert az igen illett a szürke kalapra. Nem messze árultak narancsot és fügét, Húsz fillérért mérték a szentjános kényért.