Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

Én is teleraktam abból a két zsebem, A darutoll árát ott nyomban megettem. Sidlaueréknál adtuk el a búzát, Kerek hat forintért vették meg mázsáját. Az ára összesen arany tíz korona, Szegény apám áztat papírba csavarta. Nehogy véletlenül a réz fillér helyett Valahol a boltban majd azzal fizessen. Majdnem egyforma volt az új réz filléres, Csak a császár képe nem volt a filléren. A marha vásárban a népek rohantak, Ki erre, ki arra, valaki amarra, Egy ember tűzkövet árult, de titokban, Tűzkő... tűzkő... tessék, csendesen mormolta. Egy fiatal úrfin elöl, hátul kosár, Megállása nem volt, a szája mindig járt, Hat fillér négy zsemle! Vegyenek belőle! Ropogós a haja! Puha a belseje! Tört magyarral beszélt egy szakállas bohém, Vegyenek, vegyenek, friss a limonádé, Kispohár egy fillér, nagypohár két fillér, Tessenek, tessenek, egesség, egesség. Iskolás gyerekek árulták a vizet, Kiabálták igen: Friss vizet! Friss vizet! A szomjas emberek meg a vizet itták, Szívesen fizették érette a krajcárt. Sok szekér beállott a Vám udvarára, Hogy lovát és magát étesse, itassa. A kocsmáros adott szívesen is vedret, Akkor ha a pultnál vagy kétszer fizetett. Nagy baj volt ám a víz, mert a Vásártéren A kútból elfogyott, nem maradt egy korty sem, De aki okos volt, vitt magával vedret, S így aztán valahol mégiscsak merített. Az egyik gazda megitta az áldomást, S körülnéz és látá ott a haragosát. Oda ment hozzája, meghúzta a fülét, Mert a múlt gyűlésen ő ellene beszélt. A haragosának ott volt a barátja, Megharagudott és kétszer orrba vágta, Elöntötte a vér, majd csendőrök jöttek, Felvették azonnal ott a jegyzőkönyvet. Más gazda gerendát szállított szekéren, Szétszedve a szekér, csak úgy négykeréken. Egy süldő hátulról ahogy alá szaladt, Levágta az orrát és az úton maradt. Mikor mindezeket sorba végignéztem, Igen elfáradva ültem a szekéren. Jaj de várt az anyám haza vacsorára, Kíváncsi volt a szép tollas kalapomra. A hal és a marha inni akar Rimaszombatban a vásár után bemegy a szuhai bíró fia a Fekete Sas vendéglőbe ebédelni. Marhapörköltet rendelt. A szomszéd asztalnál egy úr halpaprikást evett. Kiált a pincérnek: - A hal inni akar! No, hogy milyen jól eltalálta! - gondolta a bíró fia. Éppen megette a marhapörköltet. Ö is kiált a pincérnek: - A marha inni akar! Erre kitört a röhej a vendéglőben. A pincér meg hozza a bort: - Hol van az a marha, amelyik inni akar? Repeta Dolgavégeztével vásár után beült egy jómódú paraszt a rimaszombati Fekete Sas vendéglőbe. Kért egy adag babot. Már éppen megette, amikor a szomszédos asztalnál egy úr paszulyt rendelt a pincértől. No, gondolta a gazda, második fogásnak ő is paszulyt kér. Viszi a pincér. Leteszi a tányér babot. No, a szentségit, ennek melléfogtam - morfondírozott az öreg -, de megeszem, nehogy kinevessenek. A másik asztalnál egy fiatalember paprikás csirkét evett. Megy arra a pincér, szól neki a fiatalember: - Repeta! Viszi a pincér a második adag paprikás csirkét. No, két tányér bab után én is azt eszem - határozza el a paraszt, s szól a pincérnek: - Repeta! Megy a pincér, leteszi a tányért, a gazda meg káromkodik. - Azt a hétszentségit, pincér, én akármit kérek, maga mindig babot hoz nekem?! Az más Miskolcon volt elintéznivalója az öreg parasztnak. Mikor elvégezte a dolgát, betért egy kocsmába. Felhajtott vagy két féldecit. Egy másik kocsmában ugyanannyit. így tért be sorba minden kocsmába, ahogy ment a Gömöri pályaudvarra. Már közel volt az állomáshoz, mikor megint betért egy boltba. Sokan