Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
A drótoslegény bámulja a két gyermeket, aztán nagyot sóhajt: - Hát ha még a lábamat megtámaszthattam volna! Ismeri a sofőröket Fiatalasszony gyalogol az országúton. Megy arra egy teherautó. Integet a sofőrnek, hogy vegye fel. Megáll az autó. Kapaszkodik fel a nő a fülkébe, és ahogy becsapja az ajtót, már veszi is le a bugyiját. - Hát maga mit csinál? - hüledezik a sofőr. - Leveszem a bugyim, mert én már ismerem a sofőröket. Tegnap is olyan olajos lett a bugyogom... Faszamár Egy öreg paraszt a vonaton megismerkedett egy csinos városi asszonnyal. Az öreg erősen tette a szépet az asszonynak. Kívánta nagyon, mert még jó erőben lévő öregember volt. Az asszony azt gondolta, hogy biztos nem tudja már megtenni, csak kívánja. De azért megígérte, hogy válaszol neki, ha ír. Aztán majd meglátják, hogy mi lesz. Az ember vett egy pár selyemharisnyát. Az egyikre ráírta, hogy Duna, a másikra meg azt, hogy Tisza. Szépen becsomagolta és elküldte az asszonynak. Levelet is küldött benne: „Jó lenne egyszer a két folyó közt egy kicsit szórakozni." Az asszony, ahogy ígérte, válaszolt. Küldött az öregnek egy háromlábú faszamarat. Levél nem volt mellékelve. Az ember nem értette a dolgot. A szamarat az unokájának adta, hogy játsszon vele. Játszott is volna, de hiába állingatta, mindig eldőlt a háromlábú állat. Sírva mondta a nagyapjának: - Nagyapa, nem áll fel a faszamár. Ekkor tudta meg az öreg, hogy mit válaszolt a fiatalasszony. Numera Pistike anyjának a húga külföldi útjáról egy szép bundát hozott haza. Pistike éppen ott játszott, amikor kérdezi az anyja a húgát. - Mennyibe került ez a csodaszép bunda? A fiatalasszony a bundát simogatva válaszolt: - Egy numerába. Másnap az iskolában a tanító néni kérdezi a gyerekektől: - Na, gyerekek, ki tudja megmondani, melyik a legjobb pénz a világon? Az egyik mondja a dollárt, a másik a rubelt, a harmadik a márkát. Feláll Pistike: - Tanító néni! Legjobb a numera! Az én néném egy numeráért kapott egy bundát. Mi ez a gatyában? Az egyik katona cimborám, Czakó Bandi, mondta el nekem ezt az esetét az első világháborúban, a frontvonalban. Tizenhét éves volt, amikor kitört a háború. Az édesanyja lánytestvérének a férje mindjárt elesett. Az asszony még csak huszonnyolc éves volt, varrónő. Egy nap mondja Bandinak az anyja: - Eridj le, fiam, a nénédhez. Vittem neki tegnap a boltból ingnek és gatyának valót, hadd mérjen meg. Megy Bandi a nénjéhez. Áll előtte. Méri a nyakánál, a derekánál, és mikor a hosszúságot mérte, a fiúnak állt a szerszáma, mint a cövek. Megfogta a fiatalasszony. - Mi ez itt a gatyában, Bandikám? Gyere csak ide közelebb a díványra. A lába közé húzta a fiút, mondta neki, hogy tegye bele. így lett a cimborámból férfi. És így játszogattak még két évig. Aztán őt is behívták katonának. Emlékszem rá, amikor elbeszélte a dolgot, az én vesszőm is mozgott a gatyában. Forrónadrágban a kolbász - Ez-e az a forrónadrág, szép szőke lány? - Ez bizony! - Engedd már meg nekem... van egy szál kolbászom, hadd süssem meg benne! - Jól van, nem bánom, de a zsírját csepegtesse a szomszédasszony lábasába! Mitől áll, mint a cövek? Két dereski vén ember találkozik az úton. Komák voltak, hát komának szólították egymást. - Hogy vagy, koma? - kérdi az egyik. - Csendesen, öregesen. Hát te, koma? - Hát én bizony már jól. Voltam a doktor úrnál Harkácsban. - Hát oszt mért voltál? - Hát azért, hogy írna fel valami fiatalítót. - Oszt felírt? - Fel bíz, azért vagyok most már jól. - Oszt mit érzel? - Hát csak áll meg áll, mint a cövek. - A szerszámod? - Abbizony. Az asszony már alig bírja, annyiszor kell csinálni.
