Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
Az anyós se hal bele A fiatal gazda mindig korán kelt a lovakat étetni. Adott a lónak, meg ellátta a teheneket is. Közben felkelt a felesége is. Kiment a félredolgára. Az anyós, látva, hogy a fiatalok felkeltek, bebújt a lánya ágyába egy kicsit melegedni. A fiatalembernek meg eszébe jutott az asszony. Bemegy a házba, és szép nyugodtan hozzáfogott csak úgy hátulról. Amikor elvégezte a dolgot, megint megy ki, hát összetalálkozik a feleségével. - Hát te itt vagy? Azt az istenit, most mamival tettem meg tévedésből. Jól összevesztek ezen, de a mama nyugtatta őket: - Hagyjátok már abba, hiszen nem haltam bele én se! Az a bajom, hogy nem jött meg a bajom Guba György bacsó gazda már nyolcvan felé járt. Nyáron kint lakott a tanyán magában. Őrizte az urasági juhot meg a magáét is. Egy szép hajnalon az erdő szélén legeltetett. Arra ment egy takaros cigány menyecske gombát szedni. Ahogy ott hajlongott, a bacsó megkívánta. Nem is hitte, hogy így felbirizgálja a tarkabarka szoknyás fiatal cigányasszony fara. Beszélgettek egymással szépen, aztán az öreg behívta az asszonyt a tanyára. Megsütötték a gombát tojással, szalonnásan. Ebéd után a nagy bundán eljátszadoztak. A menyecske csak csodálkozott, hogy mit tud az öreg. Aztán ment minden héten kétszer, háromszor is. Az öreg szerszámától úgy elkábult, mint a hal a maszlagtól. Az urát se engedte magához. Egyszer megy az asszony nagy búsan. Kérdi tőle a bacsó, hogy mi a baj. - Az a bajom, hogy nem jött meg a bajom. - Nem baj Rózsi! A környéken nem lesz olyan büszke ember, mint Guba György, aki nyolcvanéves korában is tudott gyereket csinálni! Lencse Az asszony lencsét főzött az urának vacsorára. Az ember igen szerette a lencsét. Be is vágott két tetős tányérral. Jól megülte a hasát. Korán ébredt. Megetette az ólban az állatokat, aztán készült kaszálni. Az asszony ezt már tudta, oszt úgy intézte a szeretőjével, hogy mielőtt az a siktába megy, besurran hozzá, és elintézik a dolgot. Úgy is volt. Az ember ment az ólba az állatokhoz, a szerető meg az ágyba az aszszonyhoz. Az ember elvégezte a dolgát az ólban, a szerető is az ágyban, de már nem volt ideje kimenni, mert jött az ember. De nem ment be a házba, csak beszólt az ablakon az asszonynak, hogy indul kaszálni. Egész úton azon töprengett, hogy jól látott-e a pirkadatban. Mintha egy ember is lett volna az ágyban az asszony mellett. Jól sejtette ezt az asszony. Elmondta a komámaszszonyának. Az meg vigasztalta, hogy ő elrendezi a dolgot. Majd délben ő viszi ki az ebédet. Megyén a komaasszony. Köszön: - Jó napot lelkecském, kaszálgatnak, kaszálgatnak? - Csak magam kaszálok, komaasszony. - Nahát, komámuram, így van ez, tegnap lencsét főztem, azért látok egy helyett kettőt. - De jó, hogy mondja, komámasszony, akkor azért láttam én is reggel egy helyett kettőt. - Azért bizony, azért... Csak be ne fuccsolj! Az embernek szeretője volt a szomszéd faluban. A feleségétől csak ritkán tudott átmenni a kedveséhez. Hol ezt, hol azt találta ki, hogy mért megy el hazulról. Egyszer dobolt a kisbíró. Kimegy az ember, hallgatja, majd kiált jó hangosan, hogy hallja az asszony is: - Jó, jó, akkor megyek! - Mi az? - kérdi a felesége. - A kisbíró mondja, hogy menjek Zádorba, a jegyző hívat. így aztán megint találkozhatott a szép Rózsikával. Jól kimulatták magukat. Otthon kérdi az asszony: - No, minek hívatott a jegyző? - Megint az adó miatt, enné meg a fene! - Tudom én, hogy milyen adó után járkálsz te mindig - szólt a felesége -, csak egyszer be ne fucscsolj, mert sokba kerül az neked! El a kezekkel Koreától! Amikor a kis Gyurka elaludt, az apja játszani akart az anyjával. Felhajtotta a dunnát, aztán meg az inget, s nyúl az asszony lába közé. Gyurka felneszelt, látja, hogy mit csinál az apja. De az anyja észrevette, s ráütött az ura kezére: - El a kezekkel Koreától! Másnap az iskolában a tanító néni Koreáról kérdezi a gyerekeket. - Hol van Korea? - Az édesanyám lába közt - mondja Gyurka. - Ki mondta ezt neked, fiam? - Édesanyám mondta, mikor tegnap este édesapám nyúlt volna a lába közé, hogy el a kezekkel Koreától.
