Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
A nagysága, a pincsi meg az inas A pincsi kutyát pórázon vezeti a nagysága. Egy bolt előtt mondja az inasnak: - Fogd meg fiam a kutyust, míg bemegyek vásárolni. De nagyon vigyázz rá, mert ez a kutya számolni is tud. Amikor a nagysága bement a boltba, az inas a kutya lyukát erős paprikával behintette. Csípte a pincsi seggit, csak úgy forgott faron a flaszteron körbekörbe. Megy a nagysága: - Mi lett ezzel a kutyussal, inas? - Nagyságos asszonyom, a pincsiké eltévesztette a számolást, oszt most azt radírozza. A csupacsont grófnő meg a suszterinas kutyája A suszterinast kíséri a kutyája. A flaszteron megy velük szemben az öreg grófnő. Nézegeti a kirakatokat. A kutya megáll mellette, és éktelenül ugatja. A suszterinas nem bírja elvonszolni. A grófnő meg sipákol, hogy meri őt egy rusnya dög megugatni. Az inas aztán megmagyarázza: - Azért ugatja magát ez a jámbor kutya, mert ennyi csontot még nem látott életében. Nem rímel, de stimmel A zádori nagyságos úr kocsin ment haza a rimaszombati vásárról. A hosszú úton unatkozott, hát ajánlotta a kocsisának, hogy szórakozzanak egy kicsit. - Te János! Mondjál már valami jó rímes viccet! - Kezdje nagyságos úr, aztán majd én mondok. A nagyságos úr gondolkozott egy kicsit, aztán kezdte: Szép asszony a János felesége, Eszter, Nálunk találkoztam már vele vagy kétszer. Azt mondja erre János: - Amikor a fosztóba voltam a nagyságos úrnál, a lámpa elaludt és megcsókoltam a nagyságos asszonyt vagy kétszer. - Nem jó, János. Olyant mondj, aminek a vége pattan, így például: Amikor János az erdőn volt egyszer, Az ágyban jól megcsicseréztem Esztert. No, most János következett: - Amikor a nagyságos úr vadászni volt, a nagyságos asszony behívott magához, a díványra húzott, aztán jót kupakoltunk. - Nem jó János, nem rímel. - Nem rímel, nem rímel..., de stimmel! Nem rossz játék A nagyságos úr a kocsisával beszélget az úton. Kérdi a hetyke bajuszú legénytől. - Mondd csak, van-e már szeretőd? - Van is, meg nincs is, nagyságos uram. - Hát az hogy lehet? - Hát úgy, hogy most még csak játszunk a lányokkal, de mindig mással. - Hát hogy játszatok? - Úgy, nagyságos úr, hogy minden vasárnap este találkoznak a lányok meg a fiúk a kazalnál. A lányok a kazal felé állnak, bedugják a fejüket a szalmába, aztán sorba minden legény egy-egy lány farához áll. Ha a lány nem találja ki, hogy melyik legény áll mögötte, akkor a legény felhajtja a szoknyáját, oszt hátulról jól megkupakolja. - Hát ez nem rossz játék. Lehetne nekem is közétek menni? - Tessék csak jönni egészen bátran! A nagyságos asszony három hónapja odajár! Radvánszky báró ajándéka A sajókazai Radvánszky báró Tisza István sógora volt. Élt akkoriban Sajókazán egy ügyes zenész cigányfiú, Gyúró Béla, úgy tizennégy-tizenöt éves legényke volt, amikor a báró magához hívatta. Szépen felöltöztette. Piros nadrágot, zöld dolmányt, nemzeti színű csákót kapott. Egy ládába belefektették. Vizet, élelmet adtak neki. Aztán megmagyarázták, hogy ha majd Budapesten kinyitják a ládát, ugorjon talpra, és kapja elő a hegedűt.
