Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
A ládát gyorsáruként feladták Gróf Tisza István címére. Ráírták, hogy Elő állat! Ne fordítsd! Tisza Istvánnál éppen nagy mulatság volt. A sok vendég előtt bontják a ládát. Felhördülnek, amikor kiugrik belőle a Béla cigány, és már húzza is: Nincsen pénzem, de majd lesz, Hogyha Pesten vásár lesz, Eladom a szürkét meg a feketét, Ölelem a barna menyecskét. Gróf Tisza gazdagon megjutalmazta a cigányfiút. Ez valóságos szar Szaniszló meg Taniszló mennek az úton. Találnak egy kis csomagot selyempapírba csomagolva. Rá van írva szép aranyozott betűkkel, hogy ajándék. Szaniszló kibontja. Látja, hogy egy csomó sárga valami van benne. Az ujja hegyével belenyúl, megkóstolja. Nyújtja Taniszlónak is, hogy kóstolja meg, mi az? Taniszló csámcsog, aztán megszólal: - Te, ez valóságos szar! A szentségit neki, jó, hogy bele nem léptünk! A Tiszátokba vagy a ti szátokba? A régi világban a gróf úr a birtokán kocsikázott a Tisza töltésén. Meglát egy embert a Tisza partján. Megállítja a kocsit, rákiált az emberre, de csak törte a magyart: - Maka krucifix, mit csinálni itt? - Én nem vagyok Krucifix, Ács Péter a becsületes nevem. A kocsis igazítja a szót: - Nem azt kérdezi a méltóságos úr, hogy mi a neve, hanem, hogy mit csinál itt? - Halászok uram. Tegnap jöttem haza a háborúból, Galíciából, meghal a családom éhen. - Na és fan passzirsaju? Megint a kocsis: - Van-e engedélye? - azt kérdezi a méltóságos úr. - Még nincs, majd lesz, de addig is enni kell! - Akkor maka orful halászni! Tirhulni maka! Mek ne lássa itt Tisza többet! - Jól van no, megyek! Szarok a Tiszátokba! Kérdezi az úr, hogy mit mondott az öreg. A kocsis megmondja, de egész úton gondolkodott, hogy mibe szarik az öreg halász, a Tiszába-e vagy az ő száj okba?! Nem annak hívnak Egy szuhai kupec két tinót hajtott a putnoki vásárra. Amikor leért a Szörnyű-völgyi útra, a Csipás kocsmájában felhajtott vagy két deci rumot. A két tinó Putnok alatt a hosszú úttól már lassan döcögött. A kupec cifrán káromkodott rájuk, mert már a rum is dolgozott benne. Éppen ott ment a putnoki főbíró. - Hallja-e öreg, ne káromkodjon, mert rögtön itt megbírságolom! - A hétszentségit, hát nem látja, hogy milyen csámpásan megy ez a két tinó! - No, még most is káromkodik! Hogy hívják? - Belöki Pálnak! - Nem annak hívják! - Akkor írja oda, hogy nem annak hívnak - és otthagyta a főbírót faképnél. Fingott egyet a bárólány Háztűznézőbe ment a gróf fia a báróékhoz. Nagy vendégséget csináltak, ott voltak az összes rokonok. A bárókisasszony a nagybácsikája mellett ült. Szemben vele a vőlegényjelölt, a gróf fiú. Sokat kellett kimenni a konyhába ezért, azért. Egyszer, amint kiáltottak a konyhából Lilikének, felugrott és elfingotta magát. Felállt a nagybácsi: - Hölgyeim és uraim! Már bocsánatot kérek, hogy ez mint öreg emberen megtörtént rajtam. Megszólalt a gróf fiú: - Nem baj, Móric bátyám, az öreg emberen már minden megtörténik.
