Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
XJrak, nagyságák, történeti alakok Putnoky Móricz az országházban Gróf Putnoky Móricz képviselőről beszélték a birtokához tartozó falvakban, hogy életében egyszer szólalt fel az országházban, mégpedig indítvánnyal állt elő. - Uraim! Lenne egy javaslatom. Zárjuk be az ablakot, mert huzat van! A kurittyáni gróf hízói Apámtól hallottam, hogy volt Kurittyánban egy osztrák érzelmű gróf. Gyűlölte a 48-as forradalom hőseinek még az emlékét is. Egyszer álarcos magyar hazafiak rátörtek és alaposan helybenhagyták. De nem tanult a leckéből. Még a disznóit is a 48-asokról nevezte el. A tizenkét hízó disznójának olyan neveket adott mint Kossuth, Damjanich, Nagy Sándor, Vécsei és a többiek. A disznótorba osztrák urakat hívott. A poharazgatás után kimentek az ólhoz és kérdezte a legrangosabb osztrákot. - Méltóságos uram, melyiket szúrjuk le először? - Kossuthot, azt a piszok disznót! Ő volt a legbitangabb 48-ban! Nyitják az ajtót, hát nincs Kossuth. Nézik a másik ólat és azután tovább. Nincs Damjanich, se Nagy Sándor, egyik sincs. Az éjszaka leple alatt a magyar hazafiak mind elhajtották. Az osztrák urak nem mentek többet disznótorba Kurittyánba. Csinálna egy főhadnagyot? A katonák fogadásból mindenféle tréfát kieszeltek. Az egyik katona egy jó mulatásért megengedte, hogy a szerszámát nemzeti színűre fessék. Három csík lett rajta piros, fehér, zöld. Ment egyszer haza szabadságra. A város végénél, egy kastélynál rájött a pisilés. Kiveszi a szerszámát és végzi a dolgot. Az ablakon kihajol a bárólány. Nohát, ő még ilyent nem látott. Egy katona nemzeti színű izéből engedi a vizet. Mondja az öreg grófnak. Az lekiált a katonának: - Vitéz úr! Jöjjön fel már, oszt mondja meg, hogy mért van kicifrítva a hímvesszője? - Azért méltóságos gróf úr, mert a katonaságnak én csinálom a tiszteket. A hibbant gróf megörült. - Vitéz úr! Csinálna-e nekünk egy főhadnagyot? - Húsz korona az ára, gróf úr! - Alizkám, gyere lelkem, hadd csináljon főhadnagyot a vitéz úr! A katona hozzáfogott nagy akkurátosan. A baronesz izgett-mozgott alatta. Jött az öreg gróf, hogy megvan-e már a főhadnagy, de látja, hogy a vitéz úr még csinálja, gondolt egyet, hogy jó volna, ha nagyobb rangja lenne. Rácsapott a katona seggére: - Inkább legyen ezredes ! Erre a katona elfingta magát. - No, a szentségit! Ez már csak trombitás lesz! A nagysága és a suszterinas A nagyságos vénkisasszony sétál a rozsnyói főtéren. Pincsi kutyáját pórázon vezeti. Meg-megáll, nézegeti a kirakatokat. A nagy nézegetésben nem vette észre, hogy a pincsi mellé szegődött egy komondor. A nagy kankutya addig szaglászott, somfordált a pincsi körül, míg csak össze nem szerelmeteskedtek. Egyszer, ahogy a nagysága hátranéz, hát látja, hogy két kutya van a láncon. Az egyiknek kelet felé van a feje, a másiknak meg nyugat felé. Olyan melege van mind a kettőnek, hogy a nyelvük kilóg a szájukból. Megrémül a nagyságos kisaszszony. Hogy szabaduljon meg a komondortól? Micsoda szégyen a város szeme láttára! Húzta a pincsijét, de a komondor a szerelem láncával még őt is vonszolta. Meglátott egy suszterinast. - Gyere csak ide, fiú! - kiáltott neki. - Fogd meg ezt a kutyaláncot, míg én bemegyek ebbe a boltba vásárolni. Adok neked két koronát. Az inas rögtön átlátta a helyzetet, hogy a nagyságos kisasszony nem jön addig vissza, amíg a két kutya össze van ragadva. - Nem fogom én azt két koronáért. Ismerem én ezt a kankutyát. Ez a Kón kutyája. így csinálja az ezt legalább egy fél napig. Adjon tíz koronát! A nagysága a kezébe nyomta a tíz koronát és elsietett. A suszterinas pedig úgy oldalba rúgta a Kón kutyáját, hogy az vonítva hagyta ott a szerelmes kis pincsit.
