Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

Látja ezt a cigány. Azt mondja a hóhérnak: - Hóhér úr! Engem úgy tessék felakasztani, hogy a kötél ne szakadjon, mert én nem tudok úszni! A cigány nem csapja be a hatóságot Sok tyúklopás történt a faluban. Egy cigány lopkodta a tyúkokat. Egyszer szólnak a csendőrnek, hogy látták a cigányt zsákkal. A cigány észrevette, hogy a csendőr a nyomában van. Beszaladt egy házba. Jóban volt ott a családdal. Az ember bányász volt. Akkor már nem volt otthon, munkába ment. Csak a felesége volt otthon. A cigány ijedten mondja: - Hadd bújjak be a Sanyi helyére az ágyba, mert kergetnek. Ha kérdezi a csendőr, hogy ki vagyok, mondja Mariska, hogy az ura vagyok. Megy a csendőr. - Ide egy ember beszaladt! - Én nem láttam - válaszolt az asszony. A csendőr észreveszi az embert. - Ki ez? - Az uram. A csendőr látta, hogy fekete a képe, gyanús volt neki a dolog. - No, ha az ura, bizonyítsa be itt a szemem láttára. Feküdjék mellé, tegyék össze, amijük van. Az asszony nem tudott mit tenni, bebújt az ágyba, és súgja a cigánynak: - Meg ne merje tenni, csak mutassa a dolgot! - Hogy merném én a hatóságot becsapni, Mariska? - súgta vissza a cigány, és annak rendje módja szerint megtette. A csendőr eloldalgott. Az asszony pedig kárpótlásul megkapta a zsák tyúkot. Ideje is van, teje is van... A cigánylegény nősülni akart. Egy szomszédfalusi lányt kommendáltak neki. Felkerekedett két komájával, hogy megnézze az asszonynak valót. Ahogy bemennek a putriba, két asszonyt látnak ott, egy öreget meg egy fiatalt. A fiatal a földön ült keresztbe vetett lábbal, az ölében egy kis purdé. Szoptatott. Körülnéztek, hogy hol az eladó lány? Az öregasszony már tudta, mért jöttek a legények. - Eh un-e az eladó lány! - Dehát ez szoptat! - hőkölt vissza a legény. - Mi van abban! Ideje is van, teje is van, hát mért ne szoptatna! A három cigány és a sztrapacska A három cigány a tapasztás után jó sztrapacskát kapott a gazdaasszonytól. Leülnek a nagy tálhoz. Az egyik kitalálta, míg eszik a sztrapacskát, mondják el mind a hárman, hogy halt meg az apjuk. A Rudi kezdte: Meghalt a jó apa, A brugót rám hagyta, Többet egy szót sem szólt, Sirattuk, halott vót. És már ette is a sztrapacskát. Károly csak ennyit mondott: - Beteg vót, meghótt. Azután Lali következett: - Az én apám huszár vót. A háborúban kilőtték a lovat alóla. De ő ló nélkül is kaszabolta az ellenséget. Aztán őt is levágták. Olyan nagy temetése vót, hogy Ferenc Jóska is ott vót, meg a hercegnék. Rezesbanda húzta, sírt ott mindenki. Mondja Laci tovább részletesen. Amikor befejezi, kezdene a sztrapacskához, de már nem volt a tálban egy csepp se. - A davla ette volna ki a gambámat, olyan soká beszéltem nektek a temetést, hogy most éhen meggebedek... Hallgatja a Szabad Európát A cigány a feleségével játszott éjszaka. A suttyó fia felébred és azt kérdezi: - Apa, te mit csinálsz? - Hallgatom a Szabad Európát. - Hadd hallgassam már én is egy cseppet. Odaborul az anyja mellére, oszt hallgat. - Apa, te, én nem hallok semmit. - Hát, hogy az anyád lyukába hallanád, mikor az én konnektorom van benne!