Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

Az öreg báró meg az öreg cigány Élt egyszer egy öreg báró magányosan ódon kastélyában. Volt egy öreg lova, egy öreg paripája. Azt szerette a legjobban. Nem törődött a gazdálkodással. Azt rábízta az ispánjára, meg a többi tisztjére. A ló volt mindene. Együtt szolgált vele Mária Terézia alatt. Kijelentette az ispánnak, aki először jelenti, hogy a ló kimúlt, azt nyomban agyonlövi. Etessék, itassák, pucolják a cselédek, nehogy valami baja legyen az ö kedves paripájának. De hát a huszárló élete se tart örökké. Egyik reggel a vén paripát kinyúlva találták az ólban. Lett nagy riadalom az urasági tisztek között. Ki jelenti be a bárónak, hogy megdöglött a paripa? Hátha beváltja az ígéretét, és lepuffantja a hírvivőt? Az intéző, a kasznár és a gazda kigondolták, legjobb lesz, ha az öreg Bujkó cigány mondja meg a bárónak a szomorú esetet. Őérte nem kár, ő is öreg már. Hívatták a vén vajdát. Előadták neki, hogy mit kell csinálnia. Az öreg cigány gondolkozott egy kicsit, azután beleegyezett, de azzal a kikötéssel, hogy most nyomban két oldal szalonnát, két zsák lisztet, egy véka sót az ispán kivitet a purdéknak. Ha már neki meg kell halni, legalább maradjon valami utána. Az egyezség megtörtént. Az öreg cigány pedig beállított a kastélyba. Az inas bejelentette a bárónak, hogy az öreg vajda jött. - Mit akarsz, öreg cigány? - kérdi az öreg báró. - Meg akarom venni, instállom, a báró úr paripáját. Azé gyöttem, hogy adná el nekem. - Hogy képzelsz te olyat, hogy adnám én el a legkedvesebb paripámat! Arról szó sem lehet! - Csak azé gondolnám, méltóságos báró úr, mivelhogy égnek áll a paripa lába! - Csak nem döglött meg a legkedvesebb lovam? horkantott a báró. - Nem én mondtam, báró úr! - válaszolt egykedvűen az öreg cigány. - Maga mondta ki először! Ehun a puska, agyon is löheti magát. - Ezzel, mint aki elvégezte a dolgát, hátat fordított, és csendesen haza ballagott, ahol megmenekülésére nagy lakomát csaptak. Cigány a zsákkal A cigány a pap földjén huzigálja a grulyát, s rakja a zsákba. Meglátja a pap: - Mit csinálsz, te cigány? - A grulyaszárba kapaszkodók, tiszteletes úr, mert nagy szél fúj. - Hát a zsák meg minek ott? - Hát ez az, a fene vigye el, csak ez ne volna itt, akkor le tudnám tagadni. Vóna - kéne A nagyságos úrnak egy Frici nevü cigány volt a kocsisa, aki azelőtt mint prímás muzsikált a bandában. Egyszer azt mondja neki a nagyságos úr: - Te Frici, húzd el a nótámat. - Melyiket, nagyságos úr? - Hát, a Tokaji hegyet, Frici... Majd amikor mennek a tokaji hegy alatt, így szól a nagyságos úr: - No, Frici ez a tokaji hegy, ami itt előttünk van. Hány kosárral vóna, ha el kéne hordani? - Hát ha a nagyságos úr olyan kosarat csináltatna, amibe beleférne, akkor eggyel. - Ravasz róka eszed van, Frici, de ki bírná azt el? - Hát arról szó se volt, nagyságos úr, csak arról, hogy vóna-kéne... Akasztják a cigányt Akasztják a cigányt. Nyakán a kötél hurokja. Már jó szoros, amikor elkezd hadonászni a kezével, mutogat a szájára. Azt hitték, hogy el akarja mondani az utolsó kívánságát. Kiveszik a nyakából a hurkot, hadd mondja, hogy mit akar. - Ne tessenek már szarakodni velem, mert már az elébb is majd megfúltam! A cigány utolsó kívánsága A cigányt halálra ítélte a törvényszék. Megkérdezték tőle, hogy mi az utolsó kívánsága. Azt mondta, hogy halála előtt szeretne még egyet táncolni az öreganyjával. Elhozták az anyját, hogy teljesítsék a kívánságát. Forogtak, forogtak. A teremből kitáncoltak a folyosóra. Ott is forogtak. Akkor az anyja meglökte a fiát. Az meg legurult a lépcsőn. Megszökött. Ahogy ment az utcán, látta, hogy siet a nép a térre. Kérdi tőlük, hogy minek mennek oda? - Egy cigányt fognak akasztani. Azt nézzük meg. - Nem lesz abból semmi, ha én ott nem leszek mondta a cigány, és elfutott az ellenkező irányba. Két halálraítélt Halálra ítéltek egy zsidót meg egy cigányt. Egyszerre vitték őket kivégezni. Az akasztófa a folyó partjára volt állítva. A zsidó öt aranyat adott a hóhérnak, hogy amikor felakasztja, a kötél szakadjon el. Őt állították először az akasztófa alá. A hóhér csakugyan úgy csinálta, hogy a kötél elszakadt, a zsidó beleesett a vízbe, és szerencsésen átúszott a másik partra.