Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
ültek. Igen nagy áhítattal hallgatja a nagytiszteletü úr beszédét: - Jézus Krisztust elárulták. Pilátus kezébe adták. A helytartó semmi bűnt nem tanált benne. Mosta a kezét, hogy ő ártatlan ez igaz ember vérétől. De a tömeg ordította: Feszítsd meg! ... Hát kiadta. Jézus Krisztus maga vitte a keresztfáját a Golgotára. Tövis koronát tettek a fejére. A két tenyerét spernát szeggel szegeitek a keresztre, meg a lábát is. Gúnyolták, hogy szállj le a keresztről, ha isten fia vagy. Két gonosztevő is megvolt feszítve két oldalt. Azok is szidták. Szállj le a keresztről és minket is szabadíts meg. Mikor ájuldozott, spongyával itatták ecettel. Majd a templom kárpitja ketté hasadt. Ezzel a kiáltással halt meg: Elió! Elió! Lama sabaktani! Azaz: Én istenem! Én istenem! Mért hagytál el engem? Ez a történet a kondásfiút nagyon megrendítette. Még soha nem hallotta. Az orgona megszólalt, ő meg a nagy fájdalmában, hogy Jézus Krisztust megfeszítették a zsidó népek, rohant ki a templomból. A zsidók meg éppen akkor mentek hazafele az ő templomukból. A bojtár előrántotta az ostorát és ütötte őket. Egyre csak azt kiabálta: - Mért öltétek ti meg Jézust? - Nem mink voltunk azok, hanem az elődeink! Akkor a bojtár előre szaladt, és az elöl menőket is jól elverte az ostorával. Katonák, rendőrök, fináncok Boldog-boldogtalan A kapitány úr parancsára felsorakozott a század. - Álljon ki két Balaton melléki katona! Mindjárt kiugrott a sorból kettő. Megörültek, mert úgy gondolták, hogy a falujuk mellé lesznek irányítva. - Te állj jobbra, te meg balra. A két katona áll, mint a cövek. Megy a kapitány a jobb oldalihoz. - No, földi, boldog vagy-e? - Igen, kapitány úr, jelentem alássan, boldog vagyok! Kapott egy nagy pofont, hogy majdnem orra bukott! Kérdi a bal oldalit. Az megijedt. Nehogy úgy járjon, mint a társa, hát így válaszolt: - Kapitány úrnak jelentem alássan, én boldogtalan vagyok. Annak is lekent egy mérhetetlen nagy pofont. - Az anyátok szentségit! Elment a feleségem a Balatonra üdülni és az a hír jön, hogy boldogboldogtalan kurelja! Kardélezés A katonatiszt gazdagon nősült. Csinos felesége volt, de még annyira gyermek, hogy a szülők kérték a férjét, kímélje a kis asszonykát. A főhadnagy úrnak sok babája volt a városban, nem is nyúlt ő a feleségéhez csak nagyritkán. A fizetésével azért rendesen elszámolt. Mutatta az asszonynak a kiadásairól készített kimutatást. Legtöbbször a kardélezés szerepelt. - De sokszor élezteted a kardodat - mondja neki az asszony. - Nem is volna baj, csak ne adnál érte olyan sok pénzt. Nekem a plébános úr csak egy szentképet ad, az is elég. És csinálja érte egy hónapig. Káposztáskő a hátizsákban Két katonát egy özvegyasszony házába kvártélyoztak. Míg az asszony az ólban a tehenet fejte, a két katona körülnézett, hogy mi van a kamrában. Fel volt ott akasztva egy szép nagy darab füstölt háj. Betették a hátizsákba, hogy majd másnap megeszik. Fejés után az asszony benézett a kamrába. Látja, hogy oda a háj. Amikor a két katona elaludt, kivette a hátizsákból a hájat, s helyébe egy káposztáskövet tett. Hajnal felé mozog a két katona. Az egyik nagyot sóhajtott: - Háj, háj, majd elmasírozunk már. Az asszony meg válaszol: - Kő, kő, ha parancs jő, menni kő! A két katona kiér a faluból. Megszólal az egyik: - Harapjunk egy kis hájat, cimbora! Bontják a hátizsákot, hát ott a kő. - No, az annya szentit az öregasszonynak, hát azért mondta, hogy kő, kő, ha parancs jő, menni kő! Az osztrák tiszt magyarul beszél Osztrák kapitány tart eligazítást a magyar katonáknak. Tört magyarsággal beszél. Mindenki mosolyog, még az őrmesternek is nevetésre áll a szája. Szól neki a kapitány:
