Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
- Mondja őrmester, mikor in peszil, maga mindig kacagány... Akkor aztán kitört a röhej, a katonák egymásra borultak nevettükben. Feláll a farka A kapitány az őrmesterrel ment remunda lovakat vásárolni. Vitte a feleségét is, hadd lásson szép lovakat. Az őrmester nézegeti a lovakat. Válogat. Meglát egy szép pej remundát. Megnézi a fogát, felemeli a lábát, jártatja. A ló prüszköl, nyerít a farkát peckesen felfelé tartja. Az őrmester a ló végbelibe nyújtja az ujját, aztán megnyalja. Kérdi a kapitány, hogy mért nyalta meg az ujját. - Vitéz kapitány úrnak alázatosan jelentem, ezek a disznó kupecek megsózzák a ló végbelit, hogy magasan felfelé tartsa a farkát. - Pofa be! Ha a feleségem meghallja, az enyémbe is marékszámra teszi bele! Az újonc napos Az őrmester kiált a naposnak. Kérdi tőle: - Hová való vagy? - Őrmester úrnak alázatosan jelentem, Mezőcsátra. - Kinek vagy a fia? - A csati bírónak, alázatosan jelentem! - No, akkor hívd ide Fideranszki Fiderfit, Berzovicski Hendriket és Desusánszki Jákherest. Megértetted? Végeztem! De mire a katona a körletbe ért, elfelejtette a neveket. Megy vissza, jelenti az őrmesternek. - Ejnye azt a zsupmatringfejű szentségit a fejednek! Még hogy te vagy a csati bíró fia! Káposztafejű bugris paraszt! Latrinapucolónak se vagy alkalmas! Lelépni! Az őrmester tudja A katona táviratot kapott, menjen haza, mert meghalt az apja. Adja az őrmesternek, hogy olvassa el. A kezébe vette, de fordítva tartotta, mert nem tudott olvasni. Szól neki az egyik katona, hogy fordítsa meg. Az őrmester lehúzott az illetőnek egy nagy pofont. - Azt a hétszentségedet, mért avatkozol bele! Aki tudja, mindenhogy tudja! Egyszer szívni, egyszer nyelni Még az első háború idején történt. Nem kapott elegendő tejet a század. Nem volt a lakosságnak se. A századparancsnok elhatározta, hogy vesz huszonöt kecskét. A tábor körül jó legelő van, majd ott etetik. Fejni nem fejik, szakaszonként szopni fogják. Úgy is történt. Az őrmester megmagyarázta a katonáknak, hogy három vezényszó lesz. Első: feküdni, második: szívni, harmadik: nyelni. A huszonöt katona egyszerre fekszik a neki kijelölt kecske alá. Észreveszi az őrmester, hogy az egyik barnaképű katona se nem szív, se nem nyel. Odamegy, jól seggbe rugdossa. - Te miért nem szívsz, és miért nem nyelsz? - Őrmester úrnak alázatosan jelentem, nekem bak jutott. A leglustább katona A gyakorlat közben pihenőt rendelt el a kapitány úr. - No, most lustálkodhat mindenki. A leglustább katona egy heti szabadságot kap. Minden katona azon töprengett, hogy lehetne megnyerni a díjat? Hogy lehetne a leglustábbnak lenni? A legtöbben elterültek a földön, mint a békák. Meg se mozdultak. Még a szemüket sem nyitották ki. Volt aki behugyozott a nadrágba, csak ne kelljen felállni. Egyedül csak a cigány katona nem feküdt. Csak állt mereven egy helyben.
