Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

- Hát az lehet, tiszteletes úr, de ami ebben a gatyában volt, az nem volt megírva az Otestamentumban... - válaszolt bánatosan a menyecske. Két apáca Két fiatal apáca sétál a réten. Egy kis patakot átugrottak. Azt mondja a kisebbik, a Lilike: - Olyan nagyot ugrottam, hogy majdnem széthasadt a pinám. Felsikolt a másik, a Gizike: - Hogy merted kimondani! A főnök nővér megtiltotta, hogy csúnyát mondjunk! Ha hazaérünk, ezt be kell vallani. A zárdában egyenesen a főnöknőhöz mentek. Gizike nővér azon törte a fejét, hogy mondja meg a főapácának, ha nem szabad kimondani. Ezért aztán így adta elő: - A Lilike nővér azt mondta, mikor a patakot átugrotta, hogy majdnem szétrepedt a hímvessző helye. Mák a bederre Egyszer régen a legátusnak krumplibedert főzött a háziasszony. Amikor a tészta megfőtt, észrevette, hogy nincs otthon mák. - A beder elkészült, legátus úr, de nincs mák. Ugyan menjen már, szerezzen egy kis mákot. A legátus úr az utcán a nagy sietségben összeütközött egy csinos fiatal nővel. - Bocsánatot kérek, a nevem Jólesz Bálint. - Én meg Mák Éva vagyok. - No, még ilyen szerencsét - örvendezett a legátus -, éppen maga kell az én bederemre. Vigyázz, pap, gaz csap Fáért ment a pap az erdőre. Faágak borultak az útra. Szól a kocsis: - Vigyázzon, tiszteletes úr, megcsapja a gaz! De akkor már meg is csapta. A pap bosszúsan mondta: - Máskor ne titulázz! Mondd azt: Vigyázz, pap, gaz csap! Az apáca, a plébános meg a harangozó Az apáca és a plébános titokban szerette egymást. Ott találkoztak, ahol tudtak. Egy nyári este kimentek a templomkertbe az almafa alá. A harangozó éppen a fán volt, dézsmálta az almát. Amikor észrevette a plébános urat meg az apácát, hát nagy csendben csak figyelt. Azok ott lent egymás szoknyáját emelgetik. - Jaj, plébános úr, mi lesz, ha gyerekem lesz? - Majd eltartja, aki felettünk van! Megijed erre a harangozó és szól a fáról: - Abban ugyan hiába reménykednek! Én nem tartom el. Van nekem annyi gyerek, mint a csirke, akiket el kell tartani! Miről lesz a lecke, tiszteletes úr? Miska bácsi a tiszteletes úr aratója volt. Egy vasárnap reggel látja, hogy a pap ül a verandán, könyv a kezében. - Mit tetszik olvasni, tiszteletes úr? - Tanulom, Mihály bácsi, a prédikációt! - Miről lesz a mai lecke, tiszteletes úr? - Hát, Mihály bácsi, az aratásról. - Tiszteletes úr, csak a zabot ne tessék említeni, mert az elcsapni való rossz! A kondásbojtár és a nagypénteki zsidók A kondás nagypénteken reggel, amikor hajtotta a disznónyájat ki a legelőre, odaszól a bojtárjának: - Máma megőrzöm a nyájat egyedül. Te menj el a templomba, én meg majd húsvétkor mének el, akkor meg te leszel a kondával. A bojtár felcsavarta az ostorát a nyelére, betette a belső zsebbe, osztán elment a templomba. Nagypénteken még nem volt templomban. Különben is csak egyszer-kétszer egy évben. Megvárta míg beharangoznak. Ment be, fel a karzatra, ahol a legények