Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

Egyszer azonban eljött az öregért a kaszás. A család megadta neki a végtisztességet. A pap elment temetni, hisz az a kötelessége, hiába szidta az elhunyt egész életében. De azért ő is ember, hiába pap. Mondta a búcsúztatót, ahogy ilyenkor illik, aztán elérkezik az utolsó mondathoz: _ - Nyugodjon békében a jó apa, aki ott a koporsóban lehunyta örökre a szemét... a szemét. Pap az ágy alatt János felesége a paplak előtti falukútra járt vízért. Ahányszor csak ment, a pap mindig az ablakban állt és ráköhögött: - Ehe-ehe, hogy van Juliska? A csinos menyecske szinte restellt a kútra menni. Félt, hogy valaki megszólja. Elpanaszolta az urának. Azt mondja neki az ember: - Te Juliska, súgd meg a papnak, hogy ma nem leszek itthon, jöjjön el hozzád estére. Megörült a tisztelendő úr, alig bírta az estét kivárni. Alig sötétedett, már ott volt. - Tessék tisztelendő úr levetkőzni, feküdjünk az ágyba, úgy lesz jó. A pap gyorsan bebújt az ágyba, de azon nyomban megzörgetik az ablakot. - Jaj, Juliska, hova bújjak? - Tessék gyorsan az ágy alá bújni! Megy be János. Mondja, hogy lekéste a vonatot. - Juliska! Olyan úri szagot érzek én itt. Csak nincs nálad valaki? Néz az ágy alá, hát ott a pap ingben-gatyában. - Jöjjön csak ki onnan, tisztelendő*.úr, hadd csapom agyon! Könyörög a pap, hogy ne bántsa, mindent megtesz, amit kíván. - No, akkor szedje össze a ruháját, oszt jöjjön a kamrába. Itt ez a zsák árpa, reggelre darálja meg. Érti? Mert ha nem, akkor abból baj lesz! Aztán János bebújt az asszony mellé és megcsinálta, amit a pap akart. Reggelre az árpa meg volt darálva az utolsó szemig, így aztán elengedték a papot. János rábízta a feleségére, hogy ha ezután a kútra megy, ő köhögjön rá a papra, hogy ehe-ehe. Úgy is tett. A pap meg így válaszolt: - Ehe-ehe, az urad segge, talán darálni kellene? Éhen hal a papotok! Egyszer nem volt papja Szuhának. Zádorból járt át a tiszteletes prédikálni, esküvőt, keresztelőt meg temetést lebonyolítani. Abban az évben rossz volt a termés, hát a papnak járó párbér nem folyt be. Ment a pap vasárnap prédikálni. Ott volt az egész falu, mert igen szépen tudott prédikálni. Felmegy a szószékre és mondja: - Kedves híveim! Gazt vetettetek és gazt arattatok! Magatok is gazok vagytok! Éhen hal a papotok! Ámen. Aztán elment. Azóta se látták. A Jézus Krisztusát! A templom teteje lyukas volt. A pap a szószékről már több ízben felszólította a híveket, hogy meg kell csinálni. Egy vasárnap megy a szószékre, látja, hogy a katedrát a galamb összepiszkolta. Nagy mérgesen így szólt: - Kedves keresztény testvéreim! Régen megmondtam már, hogy a templom teteje ki van lyukadva. Rászállott a galamb, rászart a katedrára. A pap belenyújtotta az ujját, szaros lett, hejnye azt a Jézus Krisztusát! Ámen. Farával integet a pap Ez a mai világban történt. Az ember külföldre készült egy hétre. Nagyon csinos felesége volt meg egy ötéves kislánya. Féltette a feleségét, mert a férfiak mindig körülrajongták, akárhová ment vele. Magához hívta a kislányát, Borikát. - Borikám, holnap reggel elmegyek, oda leszek egy hétig. Amíg én nem leszek itthon, te figyeld