Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
anyukát, hogy mit csinál, hova megy, ki jön, ide és majd ha hazajövök, mindent szépen elmondasz nekem. Letelt az egy hét, az ember hazament, mindjárt kérdezte Borikát: - No, kedves kislányom, járt-e itt valaki, míg én odavoltam? - Járt bizony! A tiszteletes bácsi jött anyukához. - És mit csináltak? - Bementek az első házba. Az üvegajtón lestem őket. A díványon voltak. Nem mertem bemenni, mert a tiszteletes bácsi a farával integetett, hogy be ne menjek. Látomérusz Az öreg agglegény halála előtt megmondta a plébánosnak, hogy a pénzét az ágyban a párnája alatt tartja. Amikor meghalt, ment a pap. Magára zárta az ajtót. A kántor leste a kulcslyukon, hogy mit csinál. Látja, hogy a halott feje alól kiveszi a zacskót. A nyíláson beénekli: - Látomérusz. A pap énekelve replikáz: - Ne ugatinérusz! Majd otthon osztondérusz! Janó bácsi válasza a papnak Lakott a faluban egy szegény szlovák ember a feleségével. Amikor meghalt az asszony, elment Janó bácsi a paphoz, kérte, temetné el. A pap érdeklődött, hogy s mint halt meg az asszony. Janó bácsi nem jól beszélt magyarul, de azért szépen válaszolt: - Kedves pán tisztelendő! Én akarni elülről, szegin feleség akarni hátulról... De a jó isten úgy csinálni, szegin asszony elől, én meg hátul... A pap nem mert többet kérdezni. Csak később fogta fel, hogy Janó bácsi azt akarta, hogy ő haljon meg előbb, utána az asszony, dehát fordítva történt. Körül igen, de belül nem A papot meghívták a lakodalmi vacsorára. Amikor készülődtek haza a népek, a tiszteletes úr kalapját tévedésből a kondás számadó tette a fejére. - Számadó úr, az az én kalapom - szólt a pap. - Bocsánatát kérem alássan tiszteletes úr, körülbelül egyforma fejünk van. - Hát körül igen, de belül nem - mosolygott a pap. Azóta is mondják, ha a kalap elcserélődik, hogy körül igen, de belül nem. Érzi a kolbászszagot Alsószuhán egyszer a pap tanította a gyereket, amíg nem volt tanító. Egy jómódú gazdaembernek a fiát jól elnáspángolta, mert az mindig rendetlen volt. Az apa felment a parókiára kérdőre vonni a papot, hogy merte megverni a fiát. Csúnyán káromkodott. A pap ráuszította a kutyáját. A dölyfös gazda a kapuból visszafordult: - Nem harap az meg engem, hé! Érzi a seggemen a kolbászszagot. Éhomra nem iszik Egy ember a kocsmából dülöngélve megy az utcán hazafelé. Találkozik vele a pap. Megszólítja: - Ugyan, ember, hogy ihat annyi pálinkát korán reggel éhomra. - Csak az első féldeci megy éhomra, főtisztelendő uram, a többi már nem éhomot talál! - válaszolta bölcsen a korhely. A kondás és a pap - Jó reggelt, kolléga úr! - mondja a kondás a tisztelendő úrnak. A pap elfordul és egész nap azon gondolkozik, hogy lehet olyan buta ember a világon, mint ez a kondás, aki őt kollégájának nevezi. Másnap a kondás ugyanúgy köszön. - Mért mondod nekem te kondás, hogy kolléga úr? - Hát azért, mert tisztelendő úr lelkipásztor, én meg disznópásztor vagyok. Pásztor-pásztor. - Ide figyelj, te kondás! Ha te a nyájadból annyit megbúgsz, mint én az enyémből, akkor majd mondhatod, hogy kolléga úr, de addig nem... Kurátor a herőcével Ez Zubogyon történt. A papok gyűlést tartottak. Hét pap volt jelen meg a kurátor. A zubogyi papné ebédre csigalevest, csirkehúst meg herőcét adott. Amikor a herőcére került a sor, a kurátor szúrja bele a villáját, de a jó ropogósra sült herőce kettétört. A másodikkal, a harmadikkal is úgy járt. Az özvegy tanítóné okosítani akarta, hogy a herőce alá tegye a villát, és úgy fordítsa a tányérjára. A kurátor bosszúsan csak ennyit mondott: - Nem szaroskodok én vele tovább! - kezébe kapta és megette.
