Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

A műbikás hogy csinálja? Ez úgy volt, ahogy mondom. Naprágyba mentem. Összetalálkoztam egy ismerősömmel, aki kitanulta a mesterséges megtermékenyítést. O volt a bikahelyettes, vagyis a műbika. Úgy is mondták, hogy jön a műbikás. Kíváncsi voltam, hogy csinálja. Bementem vele egy házhoz, ahová hívták. A gazda már elment munkába, csak az öregasszony volt otthon. A tehén az ólban. A néni csak nézett, hogy ketten mentünk a tehénhez. A műbikás mondta neki, hogy hozzon lavórt, szappant meg törülközőt. Az asszony térült-fordult, hozott egy széket is. - Minek a szék, nagyanyám? - Hát hogy éri fel anélkül? Mi csak mosolyogtunk. Aztán, amikor megvolt a művelet, a néni csak ennyit mondott: - Jaj, hallja, én azt hittem, hogy maga is úgy csinálja a bornyút, mint a bika. Azért hoztam a széket, hogy elérje a tehén megyit. Jó, hogy fingott A cséplőgépnél segített Józsi bácsi a szomszédban. Ebédre finom tyúkhúslevest tálalt fel a gazdasszony. Forró volt, csak úgy zubogott. Antal gazda nem figyelt oda, mert már vagy két icce pálinkát bevett. Mondja neki Józsi bácsi huncutságból: - Nagyon jó ez a leves, csak kár, hogy nem melegebb egy kicsit. Erre Antal gazda kóstolás nélkül bevett egy nagy kerek kanállal a zubogó forró levesből. A száját meg a nyelvét összeégette. Fájdalmában elfingotta magát. - No, az istenedet, jó hogy kijöttél, mert te is összeégtél volna, mint a szám. Utoljára Debrecenben Alsószuhán dobolja a bohóc a cirkuszt. Lajos bácsi a kapuban hallgatja. - Na, öregem, mikor volt utoljára Debrecenben? - Még először se voltam, jó ember, nem utoljára. Nyúlfasz úr Két bolt volt régen Deresken. Az egyiknek Goldman Bernát volt a tulajdonosa. Ez a Goldman úr olyan vékony sovány emberke volt, hogy a dereski menyecskék elnevezték Nyúlfasz úrnak. Egyszer Alicski Margit néni az unokáját küldte a boltba: - Rozinka, eredj csak Nyúlfasz úrhoz egy kis rózsapaprikáért. A kis lányka illedelmesen beállít a boltba, és ott a népek előtt jó hangosan mondja: - Nyúlfasz úr, tessék adni rózsapaprikát! Goldman úr éktelen haragra gerjedt: - Ki mondta azt neked, hogy én Nyúlfasz úr vagyok? Rozinka csodálkozva mondta: - Jaj, de buta ember maga, ha még a nevét se tudja!