Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
a színpadra. Mondja a verset, de a felénél megakad. Csak áll, de nem jut eszébe a folytatás. Az asszonyok az első sorban elnevették magukat. A kislány várt egy kicsit, majd rákiáltott az asszonyokra: - Mit nevettek, vén kurvák ! A nézőtéren óriási taps tört ki. A kislány meghajolt, és mint aki jól végezte a dolgát, lement a színpadról. Róka Miska farka Róka volt Dombi Mihály ragadvány neve. Egyszer a kapuban verte a kaszát. Arra ment Dapsi Antalné. Kérdi tőle Dombi Miska: - Hogy tetszik lenni, Dapsiné asszonyom? - Fáj a derekam, Miska. - Tetszett-e már orvosnál lenni? - Voltam, de nem gyógyul. - No, akkor annak csak egy orvossága van. Jó lenne azt, Dapsiné asszonyom, rókafarkkal megkenni. - Jó, jó, de honnan szerzek rókafarkat? - Csak bízza rám magát, Dapsiné asszonyom! Mondja otthon az urának az asszony, hogy mit mondott Dombi Mihály. - Azt a bitang csavaros eszű fejét annak a Miskának! Te asszony, azért mondta, mert őt hívják Rókának! Dapsi úr fej fáj a Péso, a putnoki parasztköltő találkozik a kocsmában Dapsi úrral, aki fizetett neki vagy két féldecit. Aztán mondja neki: - Te Péso! Ha meghalnék, mit írnál a fej fámra? Kicsit gondolkodik, s már kész is a felirat: Itt nyugszik Dapsi, A nagyfúlű tapsli, Kész van a sír, Innen masír. Győzött a Darmol Majoros Józsi meg Czakó Pali jó barátok voltak. Csak az volt a baj, hogy mindketten egy lánynak udvaroltak, Kispál Juliskának. Egy alkalommal Majoros Józsi a putnoki vásárban cukorkát vett, meg Darmol hashajtót a patikában. Este ment Juliskához. Czakó Pali már ott volt. Józsi kínálja cukorkával Juliskát, a kis testvérét meg az anyját. Aztán Palit is. De őt már a másik zacskóból, úgy, hogy ne vegye észre. Bekapott vagy három szem Darmolt. Aztán elkezdtek kártyázni. Hármasfilkót játszottak meg beszélgettek. Nagyhírtelen megfordult a Pali hasa. Felállt, keresi a kalapját, hogy merre van. Józsi kérleli, hogy maradjon még. De úgy elrohant, mint a szélvész. Alig lépett ki a kapun, ugrott az árokba. Csak az isten őrizte, hogy bele nem rottyantott a nadrágjába. Beletörődött, hogy Majoros Józsi legyőzte. Az utolsó parasztfelkelés Tóth Jóska volt kocsislegényt a téesz beíratta az iskolába, mert csak hét elemije volt. Amikor elérkezett a vizsga ideje, meghívták az elnököt is, hadd hallja a feleleteket. Könnyű kérdéseket adtak fel, hogy mindenki meg tudja válaszolni. Történelemből kérdezik Jóskát: - Mikor volt a legutolsó parasztfelkelés? Gondolkodott egy darabig, majd így válaszolt: - Nálunk Alsószuhán ma reggel éppen négy órakor, amikor ide készültem! Műbika Nincs már igazi bika a faluban. Egy ember jár minden héten egyszer és ahol fojhatnékja van a tehénnek, befedezi. Úgy hívja a nép, hogy műbika. Miska bácsi felment a tanácsra megkérdezni, mikor jön a műbika, mert a tehene folyhatna. Mondták neki, hogy éppen aznap jön, várja meg a kovács házánál, arról ismeri meg, hogy kék Wartburgja van. Kiáll Miska bácsi az útra a kovács háza előtt. Nemsokára jön egy kék autó. Integet neki Mihály bácsi, hogy álljon meg. Meg is áll. Beszól az ablakon. - A tehenem folyhatna. Bejön-e hozzá, vagy én vigyem magához? - Ez nem az én prakszisom, öreg, én a katolikus plébános vagyok! A cserveni pesz magyarul Az 1920-as években a dereski iskolában Portéka tanító úr tanította a gyerekeket szlovák szóra. A táblára sorba felírta a szavakat, azután megkérdezte, hogy melyik mit jelent. Felírta a táblára azt is, hogy cserveni pesz, azaz veres kutya. Amikor ehhez ért, Bódi Pista nyújtotta jó magasra a kezét. - Tanyító úr, a cserveni pesz azt jelenti magyarul, hogy a kutyának a veres fasza. Kitört a nagy nevetés. Hát, így tanultak szlovákul a magyar gyerekek.
