Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
Abruzs Lajost. Az egyik fiú kitalálta, hogy addig gyújtsunk fingot. Aki érezte, hogy finghatna, letolta a nadrágját, de volt, aki gatyában járt, az meg felhúzta, a másik odatartotta az égő gyufát, a fing aztán nagyot lobbant. Amikor megjött Abruzs Lajos, azt mondja, hogy ö is gyújt egyet. - Az enyémet gyújtsd meg, Lajos - mondja neki Morvái Miska, aki aznap cseresznyét volt szedni. Tartja Lajos a gyufát, hát Miska az egész karját lefosta a fekete cseresznyétől. Abruzs Lajos sírva fakadt, s elment haza kimosakodni. Azon az este már nem játszottunk hatos filkót. Éljen a Zöld Marci Amikor a mátraalji szénbányászatnál dolgoztam, mindig buzerált egy matyó fiú, hogy ha költő vagyok, mért nem mondok verset. No, egyszer az italboltban vagyunk, mondom a komának, hogy igyunk meg vagy két kevertet, és ha ő is mellém áll a hordóra, akkor szavalok. De nem is szavaltam, hanem daloltam a Kossuth Lajos dallamára. Úgy tetszett a népeknek, hogy ölbe vettek le a hordóról. így szólt a nóta: Zöld Marcinak nagy a baja, Mert hogy tele van a gatya, Aludt tejre káposztát ett, Titkon emiatt kesereg. Éljen a matyó viselet! Éljen Zöld Marci! Igen mérges, káromkodik, Mert hogy bűzlik, meg hogy szaglik. Többet nem eszik káposztát, Hogy el ne csapja a hasát, Éljen a matyó viselet! Éljen Zöld Marci! Atyus a búzában Szent István napján aratott Dombi Pál az unokájával, Bandival. A régi időben nem volt szabad ezen a napon dolgozni. De aki késésben volt az aratással, nem törődött a tilalommal. Nagy meleg volt akkor. Bandi izzadt erősen, meg már unta is a munkát. Az utolsó tábla búzát vágták a Lengyel-oldalban, amikor Bandi cselt vetett: - Atyus, jönnek a csöndérek fölfelé a völgyön! - Bújjunk el - ijedt meg atyus, és belebújtak a vágatlan búzába, ahol földi mogyoró lepte el a búza tetejét. Egyszer atyus szól az unokájának: - Nézd meg, fiam, elmentek-e már a csöndérek? - Még nem, atyus, most vannak a mienk aljában lódított a fiú és pihent tovább, még aludt is. Már jó délidő volt, mikor Kata néni vitte az ebédet. Kiabál nekik, hogy hol vannak. - Ne kiabálj - bújt elő atyus -, mert itt vannak a csöndérek. - Van az anyátok picsája, hiszen mindenütt aratnak, amerre csak eljöttem! - Azt a hédermenkőjét, hogy tett lóvá ez a fiú! káromkodott atyus, de azért nem bánta, mert neki is jólesett egy kis pihenés. Farkas, dögölj meg! A régi világban éjszakára is kivitték a lovat legelni a rétre. Egyszer Dapsi József arra ébredt a gubájában, hogy egy farkas rángatja a csikót az anyja mellől. Ráordított: - Farkas! Dögölj meg! Vidd el a felső réten a Sivákét! A farkas eloldalgott. Reggel nem volt a Sivák csikója. Elvitte a farkas. Még ma is emlegetik, hogy a farkas ráhallgatott Dapsi Józsefre. Kondásfogadás Szuhán Kondásfogadásra gyűltek össze az emberek a közbirtokossági elnöknél, aki egyben kocsmáros is volt. Kíváncsian várták a jelentkezőket. De csak az öreg hatvanöt éves ember jelentkezett kondásnak. Az elöljáróság tanakodott, hogy megfogadják-e az öreget vagy ne. Féltek, hogy meghal, szegény lehet, és a falunak kell majd eltemetni. De mert más jelentkező nem volt, hát így az öreget megfogadták kondásszámadónak. Amikor az egyezséget megkötötték, az elöljáróság áldomást fizetett. Az ötliteres korsó hamar kiürült. De az öreg kondás tele kérte. A kocsmáros gondolkodott, hogy megtöltse-e borral, hátha nem tudja az öreg kifizetni. A kondás ezt észrevette, benyúlt a bugyellárisáért és egy százforintos bankót tett az asztalra. Az emberek csak néztek. A száz forint akkor roppant nagy pénz volt. Egy lovat adtak érte. Fel se tudták váltani. Még a paphoz is elvitték, annak se volt annyi pénze. Az öreg megnyugtatta őket, hogy neki nem sürgős, majd megkapja a visszajáró összeget, ha lesz aprópénz. Borozgatás közben az öreg előhozta, hogy adjon a falu szekeret a költözködéshez. - És mennyi szekér kell - kérdezték tőle. - Úgy gondolom, harminc talán elég lesz. Elálmélkodtak az emberek. Nem is olyan szegény az öreg, amilyennek gondolták. Az elnök felállt: - Számadó úr! Két napig még tessék várni, mert a kondásház oldala ki van dőlve, előbb meg kell csinálni.