Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

akkor ért oda a kerülő. Rántás őt is megkínálta. Megitta, aztán rágyújtott egy égő venyigével. - Pesta bácsi - kérdi tőle Rántás -, meg tudná-e mondani, hogy mifajta venyige ez? - Ez öcsém? Hárslevelű! Ez meg rizling! Én ismerem mindet! Aztán elhallgatott. Mondta, hogy majd uzsonnatájt visszamegy. Azalatt a huncut Rántás leült félredolgára. A sült szalonnától olyat kakált, mint egy guba szivar. Egy lapulevélen elvitte és beletette a tűzbe. A parazsat ráhúzta. Délután visszatérült Pesta bácsi. Rántás ugrik, hogy megkínálja az öreget. Aztán előhúzza a sült ganaj át. Az emberek csak nézik, hogy mi lesz most. - Hát kitalálja-e, Pesta bácsi, hogy miféle ez a guba szivar formájú vastag venyige? Az öreg forgatja, nézegeti, majd örömében megcsókolva felkiált: - Jaj, kedves budai gohérom! Olyant nevettek az emberek, hogy a Hegyeshegyről áthallatszott a Virág-oldalba. Hogyan lett bakter Fiser Ábrahám? Meghalt a bakter. Ujat kellett választani. Rácz Palit szemelték ki erre a tisztségre. Behívatta a bíró, hogy elvállalja-e a bakterságot. Megmagyarázta a dolgát. Este kilenc órától hajnali háromig a faluban kell járkálni, elkiáltani az órákat, ha csendőrök érkeznek és sípolnak, vissza kell sípolni. Ha pedig éjjel tűz ütne ki, a paplakra kell szaladni a templom kulcsáért, onnan a temetőn keresztül a templomba, fel a toronyba és félre kell verni a harangokat. - Nem vállalom, bíró úr, én éjszaka a temetőn a halottak közt nem mászkálok. - No, hát, ha te nem vállalod, pedig a hatos huszároknál szolgáltál Karintiában, akkor zsidó bakterunk lesz, mert Ábris biztos elvállalja. így lett bakter Fiser Ábrahám Alsószuhán ezerkilencszáztizenkettőben. Adok vagy kapok? A Julcsa néni fia 1907-ben hazajött Amerikából. Akkor én olyan 11-12 éves inas gyerek voltam. Megyek arrafelé. Laci bácsi kint áll a kapuban amerikai uniformisban. Köszönök. Odamegyek hozzá, kezet fog velem. - Te öcsém, a Péter bácsi fia vagy, ugye? - Az vagyok, Laci bácsi. - No, akkor szaladj le Nyakóhoz (zsidó boltos), hozz nekem egy kanna petrót. Nagyon megörültem, mert azt gondoltam, hogy az amerikás legény most biztosan ad vagy húsz fillért. Jó lett volna, mert a palavesszőm már igen kicsi volt. Szivacs is, kréta is, téka is kellett volna. Meg a pennám már csak úgy fogott, ha a padba ütögettem a hegyit. Hoztam a petrót, adom át Laci bácsinak. - No, öcsém, köszönöm. Majd húsvétkor adol egy tojást, amiért elhoztad. Amíg mentem hazafelé, azon gondolkoztam, hogy ő ad-e nekem tojást, vagy én adok neki? Bogár Samu meg a mózesi törvény Lengyel Albert zsidó kocsmárost Alsószuhán mindenki Bogár úrnak vagy Samu úrnak szólította. A környékbeli zsidók sátoros ünnepkor Zádorfalán gyűltek össze. Jókor reggeltől késő estig imádkoztak míg a csillag fel nem jött. Éhen-szomjan voltak egész nap, még a nyálat sem volt szabad lenyelni. Az asszonyok otthon csirkét sütöttek. Estére azzal várták haza az embereket. Lengyelné már a hídon állt, amikor ment az ura. Az holt éhesen kiált neki: - Asszony te! Kész van-e már a csirke? Hogy törte volna ki a nyavalya Mózest a törvényével együtt! Vadgörhő Macska János, Péter Mihály és Erős Sándor nagy szál fákat hordtak az erdőről az állomásra. Igen kín-