Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

lódtak vele. Alig várták már, hogy a kocsmához érjenek. Mindenki éhen is meg szomjan is volt. A lovaknak adtak enni, ők meg bementek a kocsmába früstökölni. A pálinka után haraptak egy kicsit. Péter Mihály bácsi is kotorászott hol a zsebében, hol a tarisznyájában, de nem találta a harapnivalót. Kérdi tőle Macska János: - Mit keres, Mihály bácsi? - Egy görhőt tettem a zsebembe, de elvesztettem. - Én megtaláltam, Mihály bácsi ! Azt hittem, hogy vadgörhő, hát megettem... Jót nevettek az emberek. De attól kezdve Macska Jánosnak Vadgörhő János lett a neve. Komám se komám mindég! Alsószuhán történt igen régen. Holomán István disznót akart ölni. Eljött a sógora hentesnek Lekenyéből. Holomán István először elment a kocsmába egy liter pálinkáért. Mikor jött vissza, meglátta a komája, Kis Tamás, hogy pálinkát hoz. Rákiáltott: - Komám! Komám! Holomán István megállott, és megitták a pálinkának a felét. Otthon a felesége kérdezte, hogy az üveget mért nem tele hozta. - Azért, mert estére még úgyis menni kell borért, hát akkor pálinkát is hozok. - Azért, azért - morgott az asszony -, hisz láttam én, hogy Kis Tamással ittad meg a felét! Megölték a disznót és mikor mindent elvégeztek, Holomán István elment borért meg pálinkáért. Kis Tamás megint meglátta, mert a kapu előtt kellett jönni. Kiabál utána: - Koma! Koma! De Holomán István nem állt meg, csak dünnyögött magában: - Komám se komám mindég! A bé nem csé Négy Kovács József is volt a faluban. Mindegyiknek volt még más neve is, hogy tudják, melyikről van szó, Alsó Kovács, Bacsó Kovács, Csöröge Kovács, Katka Kovács, de csak így írták A., B., Cs. vagy K. Kovács József. Meghalt Bacsó Kovácsék Erzsi nevű rokona Kurittyánban. Jött a távirat. A címen rajta volt a B. betű, de a postás Cs. Kovácsékhoz vitte. Csöröge Kovács Józsefnének volt egy Erzsi nevű testvére Trízsben. Beteges volt, azt hitte meghalt. Cs. Kovácsné elment Putnokra koszorút venni, azután ment Trízsbe a temetésre. De Erzsi élt. Szaladt aztán haza, hogy biztosan a Bacsó Kovácsék Erzsije halt meg. Szidta otthon az ura: - Hány osztályt jártál te buta jószág! Hát nem látod, hogy a bé nem csé! Csupaszőr Tornakápolnán a fél falut Szőrnek hívják. Amikor egyszer mérték a határt, egy német mérnök intézte a dolgot. Az embereket sorban felírta egy ívre. Mindenki mondta a nevét az előnevekkel együtt, hogy a Szőröket meg lehessen egymástól különböztetni. Szőr Péterre került a sor. Mondja a teljes nevét: - Puskás Rókás Mato Szőr Péter. - Értem, értem, Csupaszőr Péter - mormolja a mérnök és jegyzi be a nevet. Pucsok és Tar Pucsok és Tar szomszédok voltak. Örök haragba lettek a kerítés miatt. Mérgében így esett Tar Pucsoknak: Hallod-e te Pucsok! A te neved mocsok! Ha egy nagyot fosok, Mind a szádba fröcsög. Pucsok se maradt adós, ő így válaszolt: Mi vagy te, te Tar?! Büdös, mint a szar! Ha sírt ásnak Tarnak, Aztán Tarnak szarnak! Drótozni tessen Egyszer az öreg Dombi ment a pincébe. Találkozott a vándor drótostóttal. Régi ismerőse volt már neki Szobonya Jóska. - Gyere, Jóska, a pincébe. Igyunk egy kis jó bort. A falu alatt volt a pince. Jó erős vasrácsos ajtó volt rajta. Az öreg Dombi szívesen megkínálta az úton járókat. A pince kulcsát a csizma szárában hordozta, hogy mindig kéznél legyen. A Jóska drótossal hozzáfogtak kóstolgatni a borocskát. Az öreg sorra megszippantotta a lopóval az összes hordót. Közben jó szalonnát, kolbászt is ettek vereshagymával. Nótáztak is egy darabig. Dombi magyarul, Jóska tótul. Aztán a jámbor drótos egy hordónak dőlve elaludt. Az öreg Dombi is elázott. Valahogy kimászott a pincéből és hazatántorgott. Csak másnap jutott eszébe, hogy a drótostót a pincében maradt. Megijedt, hogy csak nem múlt ki