Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

Történt esetek, huncutságok Te vagy a hibás, koma A két alsószuhai koma Zádorban főzte a pálinkát a főzdében. Sötét este lett, mire az utolsó csepp is kicsordult. Közben-közben kóstolgatták, s végül már ugyancsak jó kapatosak voltak. Megosztoztak a pálinkán. Éppen negyven liter volt. Négy tízliteres kannába öntötték, aztán kettőt-kettőt fogva elindultak hazafelé. Az úton integetnek egy autónak. - Vigyen el már, fiatalember a szomszéd faluig. Adunk majd ebből a pálinkából kóstolót. - Jól van emberek. Tegyük a kannákat a csomagtartóba. Beül a sofőr, majd kiszól a két komának. - Nem indul a motor, tolják csak meg! Tolja a két koma. A motor elindul, azután az autó egy pillanat alatt eltűnik a sötétben. A két koma meg csak bámul az éjszakában. Szidják egymást. - Te vagy a hibás koma, nem kellett volna egy gyöttmentet megállítani. - Te vagy a hibás koma, nem kellett volna berúgni! Hát így történt. Sose lett meg a negyven liter szilvórium. A pipa Amikor még egyénileg gazdálkodtak, kiment Kupai Laci bácsi a Kányafő bércre tavasszal szántani. Olyan nagy szél fújt, hogy a kalapját madzaggal kötözte meg. Délben kifogta a lovakat, adott nekik enni a szekér eleibe. 0 maga is hozzálátott a jó húsos vékony szalonnához vöröshagymával. Ebéd után jó borocskát ivott. A boldogsághoz már csak a pipa hiányzott. Szájába veszi, nyúl a gyufáért. De csak egy szál van benne! A szél fúj rettenetesen. A környéken meg nincs senki. Vigyázni kell hát arra az egy szál gyufára! Szélfogót kell csinálni! Leveszi Laci bácsi a szekérről a két oldaldeszkát. A hátsó saroglyához támasztja. A hamvast ráteríti, hogy felfogja a szelet, hogy az az egy szál gyufa biztos legyen! No, most már minden rendben! Nagy óvatosan gyújtja a gyufát. Sikerült! Ég! Nyitja a pipa kupakját, hát uramisten, üres, még bagó sincs benne! Péter bácsi esetei a tanító úrral Alsószuhán a régi temetőt Péter bácsi kaszálgatta az 1900-as évek elején. Alsó Dombi Péternek hívták, mert volt Felső Dombi Péter is. Az iskola a temető mellett volt. Az akkori tanító, Fövenyesi József még fiatalember volt, s ha meglátta Péter bácsit, mindjárt ott termett mellette. Jól megértették egymást, sokat nevettek egymás tréfáin, míg csak Péter bácsit el nem vitte egy másik kaszás. 1. - Tanító úr, mivelhogy mindig járja az erdőtmezőt, meg tudná-e nekem mondani, hogy kell ott kakálni? - kérdezte egyszer Péter bácsi a tanítót. - Fogalmam sincs, Péter bácsi. - Megmondom, tanító úr, hogy okosodjon. Mindig a széllel szemben tessék leülni félredolgára, akkor a büdösséget hátra viszi a szél.