Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

A nép szemében az urak, a különböző elöljárók - ügyvédek, bírók, végrehajtók - olyan személyek voltak, akiket illett megsüvegelni, de akikkel szemben mindig fenntartással, s többnyire ellenszenves érzülettel viseltettek. Az ügyvédet, bírót, végrehajtót a nép szipolyozójának tartották, s az embereknek ezekkel kapcsolatban gyakorlatilag csak rossz emlékű élményeik vannak. Nem véletlen tehát, hogy amint azt a csendőrökkel, fináncokkal kapcsolatban is láttuk - a „nadrágos emberek, a felülről jöttek a népi elbeszélő irodalom negatív alakjaivá váltak. Az ide tartozó történetekben az urakkal szemben a szegény ember, a földműves áll. Olykor teljes naivitással figurázza ki az elöljárót, mint az a paraszt, aki az ajándékul vitt körtét azzal nyújtja át: puha mint a szar, a főbíró úr foga alá való (Puha, mint a szar). Ez nem egyszerűen a hasonlat rosszkor való alkalmazása, hanem lényegesen több: tudatos gúny: az urak is olyanok, mint a fekália, akiket le lehet korrumpálni (Méltóztasson megszagolni) és akik egymást is kijátsszák (A rászedett ügyvédek), de akiket ahol csak lehet, megtréfál és kijátszik a népi adomák paraszt hőse. Az előzőekkel szemben teljesen más szemléletűek, s azoktól minden tekintetben eltérőek a történeti személyekhez kapcsolódó anekdoták. Ezek között is külön hely illeti a Mátyás-hagyománykört. Lényegében önálló csoportba is lehetne sorolni a Mátyás-történeteket, mivel jellegében, formájában - voltaképpen - műfaji tekintetben is jól elkülöníthetőek. Mint fentebb jeleztük, a történeti személyekről szóló történeteket a népszerűsítő, de a tudományos szakirodalom is a legkülönbözőbb csoportba sorolja. A műfaji megítélésben nagy a bizonytalanság és az ingadozás. A Mátyás király alakjához főződő zömmel tréfás, hangulatos történeteket a szépirodalom többnyire az anekdota fogalmával illeti. Az anekdotagyűjteményekben szép számmal szerepelnek Mátyás-történetek. Tóth Béla híres gyűjteményében mintegy nyolcvan Mátyás-anekdota szerepel. Ezek egy része trufa néven is publikálásra került. Az ide tartozó változatokat azonban megtaláljuk a mesegyűjteményekben is. A gömöri Mátyás-mondákat és adomákat külön fejezetben mutatom be. A Mátyás királyról szóló történetek leginkább a történeti mondák körében kaptak és kapnak helyet. Különösen megfigyelhető ez a folklór szakirodalomban. Anekdota, trufa, mese felváltva követik egymást attól függően, hogy őt és a rendszerezőt milyen szempontok irányítják. Gondos műfaji elemzéssel a monda, trufa, mese elkülöníthető, de éppen a Mátyás királyról szóló hagyománykör anyaga a legnehezebben osztályozható. Bizonyára ez is az oka, hogy kialakult egy külön kategória - a „Mátyás-mese" az ide tartozó történetek összefoglaló elnevezésére. Nem kívánok itt műfaji kérdésekbe bonyolódni. Az elmondottakkal csupán érzékeltetni akartam a Mátyás királyról szóló történetek csoportosításának, műfaji besorolásának problémáit. Gyűjteményünkbe nem vettük fel a gömöri területeken ismert összes változatokat. Csak azokat mutatjuk be, amelyek az anekdota műfajához közelebb állnak, tömörebbek, csattanósabbak, s a tréfa, a humor alapvetően motiválja a történeteket. A magyar történeti folklór egyik legkedveltebb alakja Mátyás király. Az ő kultuszához csak a Rákóczi- és a Kossuth-hagyomány hasonlítható. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a magyar történelem több évszázada élt alakjának az emléke nemcsak a magyar nép, hanem a szomszédos népek hagyományában is mély gyökeret eresztett, az epikus költészet gazdag forrását jelentette, akkor méltán tarthatjuk Mátyás királyt az epikus folklór legnépszerűbb szereplőjének. A róla szóló történetek országosan elterjedt típusai a gömöri néphagyományban napjainkig ismeretesek. A különböző történeti emlékek, földrajzi nevek nagymértékben hozzájárultak a hagyomány fennmaradásához és ápolásához. Ezt elősegítették az iskolai olvasmányok és a ponyvanyomtatványok. A folklorizációs folyamat során számos szép Mátyás-történet alakult ki. Mátyás királyról a nép mindig szeretettel beszélt. Az anekdoták közé sorolt történetek jellegükben is eltérnek a többi adomától. Az anekdota központi szereplője többnyire karikírozott személy, aki nevettet vagy akin nevetünk. Erről korábban már szóltunk. A Mátyásról szóló történetekben az igazságos király áll a középpontban, aki jutalmaz vagy büntet, s a cselekmény többnyire erkölcsi tanulsággal zárul. Ha a hallgató jól is derül a megleckéztetett urakon, bírón, kamaráson, a történetet az uralkodó bölcs és igaz cselekedetének fogja fel. Amíg az anekdoták általában nem lépnek fel a hitelesség igényével, a Mátyástörténeteket a nép valóban megtörténteknek, hiteleseknek tekinti. Mindezek a fontos eltérések és különbségek a Mátyás királyról szóló anyag leválasztását sugalmazzák a teljesen más jellegű adomáktól. Ami mégis az itteni közlésüket indokolja az, hogy a szájhagyományban, az elbeszélési alkalmakon a többi adomával különbségtétel nélkül együtt fordulnak elő. A szórakoztató funkció azonos. Feltűnő, hogy Mátyás királyon kívül más magyarországi uralkodóról alig-alig ismeretes anekdota a magyar nép hagyományában. Gyűjteményünkben Mária Terézia egy, Ferenc József két adomával szerepel. A nép körében király-anekdoták csak ott teremhettek, ahol az uralkodónak az egész népre, nem-