Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

zetre, országra kiható tettei voltak, amelyek révén az alakja folklorizálódott. Bizonyára nem véletlen, hogy a Habsburg-uralkodókról - Ferenc Józsefet kivéve - szinte semmit nem őrzött meg a magyar néphagyomány. A szórványos példák is olvasmányhatásra vezethetők vissza. Az egyetlen Mária Teréziaanekdotánk is megalázó, megszégyenítő esetet kapcsol a királynőhöz. Az unalomig szeretkező királynőnek jó a trombitás is, csak „trombitáljon". A foglalkozás és a szeretkezés vulgáris fogalmának egybekapcsolása adja a történet csattanóját (Mária Terézia meg a trombitás). Ebben az anekdotában nem Mária Terézia a lényeges, akiről a népi közösségekben nyilvánvalóan aligha tudtak valamit, hanem a királynő, egy királynő, aki úgy tud szeretkezni, hogy a kapitánya kidől mellőle és folytatja a trombitással. A sztori egy parasztlánnyal vagy parasztasszonnyal érdektelen lenne. A magyar néphagyomány jelentős emlékanyagot őrzött meg az I. világháború idejéből. A katonadalok felvirágoztak és az elbeszélő próza is megújult. A katonatörténeteknek se szeri, se száma. A visszaemlékezésekben, a háborús naplókban és általában a háború folklórjában gyakran szerepel a császár és a király Ferenc József, akit a nép egyszerűen csak Ferenc Jóskának nevez. Az ő alakja az I. világháborús hagyományban nem ellenszenves; aránylag kevés az ő személyét negatívan jellemző folklór emlék. A két anekdotánkban is mint populáris uralkodó, a nép között jövő-menő, adakozó, tréfát kedvelő személy jelenik meg, ahogy vadászként, „közönséges emberként" beszélget a vándor drótossal és amint a szénásszekérre feltápászkodva bemutatkozik az öreg fuvarosnak (Ferenc Jóska meg a vándor drótos, Ferenc Jóska meg a fuvaros). Nem a királyon, nem a drótoson és a fuvaroson, hanem a helyzet komikumán derülünk. Ebbe a fejezetbe soroltunk még egy országosan elterjedt népszerű anekdotát, amelyet az ún. urak anyagától különválasztottunk. A történet Bagiról, a gazdag földbirtokosról szól, aki kávéban fürdeti meg a ruháját. Az erkölcsi példázattal szolgáló anekdota hőse, Bagi, úgy jelenik meg, mint gömöri földbirtokos. Figyelemre méltó, hogy Bagiról országszerte úgy beszélnek, mint környezetük egykori földbirtokosáról. Alakja köré egész anekdotakör kapcsolódott, s nevét az irodalomban Mikszáth Kálmán tette halhatatlanná. A Bagi-adomák országos elterjedéséhez a különböző adomagyűjtemények nagymértékben hozzájárultak. A grófokról, egyéb urakról és a történeti alakokról szóló anekdotakör változatosnak tűnik, azonban ha külön-külön vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy egy-egy rétegre aránylag kevés adoma esik. Kivételt alkot a Mátyás-hagyománykör. Ennek az oka minden bizonnyal az, hogy a grófok-urak világa távol esett a néptől, ha foglalkoztatta is az emberek képzeletét, az adomaképzéshez szükséges élményanyaggal nem rendelkeztek. A pendely és a gatya körül A népi szórakoztató műfajok egyik jól körülhatárolható csoportját alkotják a szerelmi életre vonatkozó történetek, trufák, a többnyire sikamlós, obszcén, sőt kifejezetten trágár adomák, viccek. A szájhagyományban igen elevenen élnek évszázadok óta. A közelmúlt és napjaink felszabadultabb (gyakran lazább) közösségi élete, kapcsolatrendszere különösen elősegítette az erotikus jellegű sztorik „teremtődését", elöadását-hallgatását és ezek következtében a széles körű terjedését. A klasszikus világirodalmi (elsősorban szépírói) példákat nem számítva (az is lényegében Boccaccioval lezárva) népi vagy akár „polgári" gyűjtemény e témakörből évszázadokon át nem jelent meg. Gátat szabott ennek az egyház igen erős korlátozó szerepe, az egész társadalmi életre kiható puritanizmus, a valós és gyakran az álszemérem. Ennek ellenére a jámborságot és erkölcsösséget hirdető és kívánó középkorból nagyszámú adalék maradt fenn, amelyek az „alsóbb irodalom", a mulattató költészet meglétét, az obszcén színjátékok és trufák előfordulását és hallgatását tanúsítják. A 16-17. századi kéziratos munkákban a trágárság sokaságával találkozunk. Az ún. „pakocsás" beszéd az ocsmány, a csúf és ebben az összefüggésben minden bizonnyal a testiséggel kapcsolatos kifejezésekre és az ilyen témakörű szövegekre is utal. S bár a testi szerelemről való beszéd és dalolás, de annak a hallgatása is bűnnek számított, mégis ez a köznép szórakozásának, mulattatásának állandóan jelenlevő eleme volt. A felvilágosodás szelleme azután különösen a diákirodalomban - a vaskosabb „alkotásokat" is megteremtette és a terjedését elősegítette. Mindazonáltal továbbra is szóbeli irodalom maradt, olyan szórakoztató műfaj, amelynek a szájhagyomány, a folklór lett az éltető közege. Voltaképpen napjainkig alantasnak, közönségesnek tekintett műfaj. A vele szemben az évszázadokon át megnyilvánuló fenntartás, konzervatív szemlélet máig hat, amely következtében csak lassan-lassan kerülnek szexuális jellegű adomák, viccek, tréfák közlésre. E téren a film már nagyot lépett előre. Amíg azonban a vásznon a legerotikusabb, a legélethübb szexjelenetek