Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

így telt aztán egy kis idő. Egyszer Janovics arra gondolt, hogy próbálkozni kellene, hogy valóban igaz-e, amit ővele csináltak, meg amit mondtak, mert addig ő el nem hiszi. Azt mondja a gazdaasszonyának: - No, gazdaasszonyom, én elmegyek haza. - Minek? Látogatóba? - Úgy. Valóban hazament, hogy elbúcsúzzon a családjától, mielőtt próbára indul. Amikor hazaérkezett, az apja éppen borotválkozott, mert szakállas volt, a haja meg leért a vállára, akárcsak az asszonyoknak. - Édesapám, hova készülsz? - Megyek, fiam a vásárra. Eladtam a két nagy ökröt, most veszek helyébe kisebbet, meg valami ruhát a családnak, meg az adót is ki kell fizetni. - Jó, majd én is elmegyek utánad. Hát úgy is volt. Az apja elindult. Valami erdőn kellett keresztülmennie. Gyalog ment, mert abban az időben vonat sem volt, csak szekerén meg gyalogosan jártak az emberek. Már jó messze lehetett az apja, amikor Janovics utánaindult. - Hová mégy, fiam? - szólt neki az anyja. - Elmegyek apám után. - Nem éred te már őt utol ! - Dehogynem! Még el is hagyom! Utol is érte az apját az erdőben. Eleibe állt. De akkor az apja már nem ismert rá, úgy el volt változva. - Pénzt vagy életet - szólt az apjához. Az apja nagyon megijedt az óriás termetű embertől, mert nem is volt nála semmi, amivel védekezni tudott volna. - Hát hé, odaadom a pénzt, csak az életemet hadd meg. Oda is adta a pénzt a fiának, azután visszafordult, mert már nem volt mivel mennie a vásárba. A fiú, Janovics is megfordult, de őneki olyan tehetsége volt, hogy sokkal hamarabb hazaérkezett, mint az apja. Az ajtóban várta az apját. - Mi van, édesapám? - Nem megyek már én a vásárra, mert nincs mivel. Egy ember elembe állt fejszével, azt mondta, hogy pénzt vagy életet. Hát a pénzt odaadtam, én meg visszafordultam. így az életem legalább megmaradt. - No, akkor gyerünk együtt a vásárba, majd veszek én ökröt. - Van-e pénzed, fiam? - Van. El is mentek a vásárra. Megvették a két ökröt, amit az apja kiválasztott. Janovics kifizette. Amikor hazamentek, az apjának odaadta a megmaradt pénzt. - No, édesapám, én voltam az, aki fejszével eléd állt az erdőben. Ez volt az első próbálkozásom. Akkor kezet fogott az egész családdal, elbúcsúzott tőlük. Azt mondta, hogy már ő most addig megy, amíg őbelőle hírneves ember nem lesz. Hát őbelőle, ugye, aztán betyár lett. Híres betyár lett. Meg van írva a könyvekben is, hogy milyen nagy ember volt. Még a király is pártfogolta. Abban az időben Magyarország királya háborúba készült. Janovics megüzente a királynak, hogy ha nem bántják, nem háborgatják sem őt, sem a csapatát, akkor elmegy segítségére a társaival együtt a háborúba. Akkor már Janovics 2 vagy 3 ezer emberrel rendelkezett. Árva megyében éltek az erdőben, ott volt a tanyájuk, de jártak mindenfele. A papi birtokban, a mágnások, grófok és bárók erdejében éltek. Vadat lőttek, de termeltek ők maguknak mindent, szántottak és vetettek, de úgy külön az erdőségben. Mindenütt segítették a szegényeket, azok is támogatták őket. Halála éppen akkor következett be, amikor a magyar királynak ment volna a segítségére. Csellel tudták csak megölni, illetve elfogni. A szeretője árulta el. Volt Janovicsnak egy szeretője, egy korcsmárosnak a lánya. Ez a lány nagyon kíváncsi volt arra, hogy miben van Janovicsnak az ereje. Mert hiába próbálkoztak vele, a katonaságot is leverte. Hát, ugye, Janovicsnak a gatyamadzagjában volt az ereje, ezt az erőt ő a boszorkányoktól kapta. A baltájának meg csak azt mondta: „Édes baltám, vágd ezeket, akik itt vannak előttem!" - és a balta levágta mind. Amikor a lánynak kivallotta ezt Janovics, azt mondta a lány neki, hogy csináltat ő annak a baltának olyan ládát, amiből nem jön ki. Csináltatott is 12 soros vasládát. Akkor már ittas volt Janovics. Azt mondta neki a lány, hogy adja oda neki a baltát, hadd tegyék a vasládába, nehogy valaki ellopja. De akkor már üzent a lány az embereknek, hogy ha int, akkor rohanjanak be a kocsmába. Amikor a balta a vasládában volt, megtámadták Janovicsot. Hiába kiáltott Janovics: „Édes baltám, gyere már!" - a vasláda tizenkettedik során a foka nem tért ki sehogyse, úgy-