Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

hogy a balta a vasládában maradt. Janovics amerre csak ütött, dőltek az emberek, de a baltája nem tudott segítségére lenni. Oldalról kiabálták: „Csak a gatyamadzagját vágjátok el, mert addig nem bírunk vele. Valahogy aztán hátulról elvágták a gatyamadzagját, mert, ugye, sok lúd farkast győz, úgy, hogy akkor Janovicsból azonnal kiszakadt az erő. Letiporták a földre, összekötötték és elvitték. Janovics akkor arra kérte Árva megyét, mert ott történt ez, hogy a királytól kérdezzék meg, hogy felakasszák-e vagy nem. Jelentették is, de hát akkor még nem volt telefon, csak lovasküldönc ment a királyhoz, Budára. Mikorára a lovasküldönc visszaérkezett a jelentéssel, hogy nem szabad felakasztani, akkorára a két megyének a főparancsnokai Janovicsot felakasztották. Ezért a király megadóztatta a két megyét. Talán 14-ig (1914) kellett fizetni a két megyének egy-egy véka aranyat, amiért felakasztatták Janovicsot. Mert akkor vesztette el a király azt a háborút, ami azután az országnak nagy hátránya volt. (Elmondta Gecse Márton 60 é. 1961., Hét) 2. Jánosík még gyerekkorában szolgált egy asszonynál. Az boszorkány volt. Járt ahhoz még két aszszony, azok is boszorkányok voltak. Egy este Jánosík már feküdt a kemence pecin. Úgy tett, mintha aludna. Az egyik asszony azt mondja: - Alszik-e csakugyan ez a fiú, no én megtudom. Kivett egy darab parazsat a tűzből. Rátette Jánosík púpjára. Jánosík kibírta, meg se nyikkant. Az aszszonyok aztán boszorkánykodtak tovább. Mikor aztán letelt Jánosík ideje, akkor azt mondja neki az asszonya: - No fiam, kapsz tőlem egy baltát. Ez a balta téged megvéd, ha veszélybe leszel, csak azt mondd neki: vágjad, vágjad! A másik asszony meg azt mondta neki: - Én meg adom ezt a derékszíjat, amibe olyan erő van, hogy a fát is kiszakíthatod vele. Erre a szíjra vigyázz, mert ha elvágják, elmegyen az ereje. Nem is bírtak vele, olyan erős volt. De árulás folytán mégis elfogták. Egyszer a menyecskéjénél volt. Akkor beárulták. A pandúrok meglepték. Aki elárulta, azt mondta a pandúroknak, hogy szórjanak el borsót az úton. Ha Jánosík menekül, elcsúszik a borsón, aztán vágják el a derékszíját. Hát úgy is történt. Jánosík nem tudta, hogy a borsó el van szórva. Elcsúszott rajta. Elvágták a derékszíját. Csak így tudták elfogni. A törvényszéken felakasztásra ítélték. Jánosík írt a királynak, hogy há kegyelmet kap, ezer emberrel megy a segítségére a háborúba. A király megkegyelmezett neki. De a királyi rendelet későn érkezett. Akkorra Jánosíkot felakasztották. Vagyis ő maga ugrott a hurokba. Nem engedte, hogy más csinálja. A király megbüntette Liptószentmiklóst, ahol ez történt. Amiért kivégezték Jánosíkot, száz évig adót kellett fizetni a városnak. (Elmondta Csák András 70 é. 1978., Mikolcsány, Rozsnyó) 3. Az asszonyok összegyűltek, már ezek a boszorkány asszonyok osztán ittak csára-búra. Osztán egy ember ment a keresztelőhöz, spicces volt már, nahát ahogy megyén, hallja, hogy az asszonyok igen danolnak. Hát ő is beténfergett, mert ő is jókedvű volt. Osztály felakasztotta, mert dudája volt, juhbőrből volt. Na hát akkor már felakasztotta a dudát, már mikor az asszonyok nem táncoltak, mert már amikor eljön nekik az óra, akkor már nekik menni kell. Hát mivel az asszonyok arany pohárból ittak, betett egyet a tarisznyájába, hogy egyet legalább elvigyen emléknek, hogy hát hol járt, hát mikor reggel felébredt, hát a fán a duda, a fára kellett neki felmászni. Hát ez a Jánosík ott feküdt a sutba, ez olyan suhanc inaska volt. Hát azt mondják egymásnak az asszonyok, no forgósteremtette, ez a gyerek meg sutban van, most ő mindent tud. Hát az egyik kitalálta, hogy tegyenek egy üszköt a púpjára, ha alszik, akkor nem ébred fel, de ha nem alszik, akkor felébred. De ő hallott mindent, hát ő kiállotta, hogy hát hadd lássa ő, hogy mit csinálnak az asszonyok. Mikor aztán kiállóit az üszköt, hát mindjárt mentek ki a favágatóra, aztán húztak egy csöpp helyet, belevették a kendert, de ők még azt az éjszaka meg is tölték, meg meg is csinálták neki gatyamadzagnak, azt a derekára is tették, meg egy kisbaltát adtak neki, no aztán ő parancsolt a baltának, mert a gatyamadzagban volt az erő. No aztán Liptó vármegye meg is adta volna neki, a királynak adott jelt, hogy hát ő egy század katonának a helyét kiállja. A másik cimborája tán négy vagy öt volt, az meg megint kiállja a másiknak, azt egy lyányhoz járt be, úgy hogy annak volt a lagzija, oszt beüzente, hogy vegye fel a vőlegény a hálóinget. No, amikor bement, hát a vénasszony volt a mamája a mennyasszonynak. Hát annyira könyörgött, hogy tedd be fiam ebbe a vasládába, hogy ő azt az egyet megfogja, a többit meg fogja meg más, ő azt az egyet megfogja, már Jánosíkot. Úgy, hogy meg