Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

nyomán Vidróczki életéről hiteles áttekintés készülne. Számos írás jelent meg már róla, amelyeknek az adatai azonban gyakran egymásnak ellentmondóak.

3 A Vidróczkiról szóló gömöri dalokat és balladákat gyűjteményes kötetemben mutattam be. A fentiekben a gömöri és a szomszédos területek néphagyományában a közelmúltig ismert történetekből válogattam példákat. A népi elbeszélések és a hiteles adatok összevetése sok tanulsággal szolgál az orális hagyomány kialakulásához és a folklorizációs folyamat vizsgálatához. A betyártörténetek interetnikus kapcsolatainak vizsgálatához is jó példát kapunk. Idevonatkozóan tanulságos párhuzamok figyelhetők meg a Jánosíkról szóló hagyományban. Azonos témamotívum kapcsolódik más-más korban és területen élt betyár alakjához. Jánosík ~ Janovics Az interetnikus kapcsolatok számos emlékével találkozunk a különböző folklór műfajokban. Idevonatkozóan főleg a helyi mondák, a történeti események és a betyártörténetek nyújtanak jó példákat. Ez utóbbiak közül különösen a Jánosíkról szóló történetek a figyelemre méltóak. A szlovák nép nemzeti hősként tisztelt alakjával, Jurák Jánosíkkal a szlovák szakirodalom behatóan foglalkozott. Eletét, tetteit könyvek és tanulmányok egész sora örökíti meg.

4 A szlovák Jánosík-hagyományokhoz hasznos adalékul szolgálnak azok a történetek, amelyek a gömöri magyar néphagyományban ismeretesek. Gyűjtéseim során azt tapasztaltam, hogy nem mindenütt ismertek Jánosíkra vonatkozó történetek, sok helyen a nevét sem hallották, azonban a lejegyzett példák azt mutatják, hogy egykor szélesebb körben felbukkant Jánosík alakja, elsősorban a nyelvhatár menti magyar néphagyományban. Számolni kell a szlovák hagyománynak a nyelvcsere útján történő magyarrá válásával is. Mielőtt erről, illetőleg az interetnikus kapcsolat kérdéséről szólnánk, mutassuk be a történeteket. Az első történetben Jánosíkot Janovics néven említi az elbeszélő. A magyar történetekben Jánosík nevét a magyar helyesírásnak megfelelően közöljük. 1. Janovics a Felvidéken élt. Nagy szegénységben voltak. Legénysorban volt már Janovics, amikor beállt cselédnek egy gazdaasszonyhoz. Ez a gazdaasszony boszorkány volt. Egy alkalommal a gazdaasszony összegyűlt boszorkánytársaival. Janovics már feküdt a kemencén. Búboskemencén feküdt, mert régen olyanok voltak. Úgy tett, mintha aludna. Az egyik boszorkány azt mondta: - Halljátok-e, a cseléd ébren van! - Nem lehet az - mondta a gazdaasszony -, alszik az, csinálhatsz attól bármit, még a házat is felgyújthatod, ő is beleégne, akkor se ébredne fel. Azt mondja egy másik: - Tegyünk próbát, hogy alszik-e vagy ébren van. Itt van ez a parázs tűz, tegyük rá a púpjára. Ha alszik, nem sziszeg, de ha sziszeg, akkor ébren van. Egy másik boszorkány meg azt mondja: - Ha ezt a próbát szisszenés nélkül kiállja, csinálunk neki olyan gatyát, meg olyan gatyamadzagot hozzá, hogy az egész ország karhatalma sem fog vele bírni, de sem a golyó, sem a fejsze nem fogja érni, nem fog neki ártani. Akkor felvettek egy parazsat a tűzhelyről és rátették Janovics csupasz púpjára. De Janovics ébren volt, tudta, hogy mi történik. Meg sem szisszent, amikor a tüzet a púpjára tették. Elhamvadt a tűz a púpján anélkül, hogy Janovics felszisszent volna. Amikor ez megtörtént, rögtön hozzáfogtak a boszorkányok szőni, fonni, hogy még azon az éjszakán készen legyen a gatya. Hajnalra készen is lett a gatyamadzaggal együtt. Ráadták a gatyát Janovicsra, adtak neki egy fejszét is. 3 Pl. Komáromy István: Vidróczki Marci. Gömör-Kishont vármegyei Közlöny, XXVI. 1906. 2., 4. sz.; Tary László: Heves megyei népdalok. Eger, 1959.; Békés István: Magyar ponyva Pitaval. Budapest, 1966.; Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, II. Budapest, 1976. 642-648.; Újságcikk Mészáros István és Soltész József tollából: Élet és Tudomány, XXXVII. 27., 37. sz.; Balogh Béla: Vidróczki bükkfája. Szabad Földműves (Csehszlovákia), 1972. szept. 9.; Tőzsér Árpád: Gömörország. In: A Csallóköztől a Bodrogközig. Pozsony, 1977. 182. L. korábbi cikkem: Vidróczki-hagyományok Borsodból. Borsodi Szemle, V. 1961. 36^4-0. 4 Itt egy bibliográfiát említünk, amelyben az adatok megtalálhatók: Bibliographia Ethnographica Carpatobalcanica (szerk.: Frolec VKubícekJ.). Brno, 1985. A betyárkutatás újabb eredményeihez különösen fontosak Gasparíková V. munkái.