Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK
Mátyás király és a kutyavásár Egyszer, mikor Mátyás király álruhában járt Gömörben, a csetneki völgyben találkozott egy juhásszal meg hat pulikutyával. Feltűnt a királynak, hogy sehol egy juh, csak a pásztor, meg hat kutya. Megszólítja a juhászt: - Aggyisten, bacsó gazda! Hát a juhok hol vannak? - Ne is kérdje, jó ember! Oda van az mind! Villám ütött az akojba. Mind benne égett. Még a hajlékom is hamuvá lett. Nem maradt egyebem, csak ez a hat puli. Mátyás király megsajnálta a szerencsétlenül járt juhászt. - Adok én magának, bacsó gazda, egy jó tanácsot. Úgy hallottam, hogy Budán kutyavásár lesz. Menjen fel, adja el a kutyákat, vegyen értük juhokat. Aztán majd minden jóra fordul. - Ugyan, jó ember - mondta a juhász -, ki vesz Budán kutyákat? - Menjen, ha mondom - válaszolt a király. - Meg se álljon a budai várig. A kapuban érdeklődjön. Ott majd eligazítják magát. Most már úgyis mindegy, gondolta a juhász, megpróbálhatja, hátha igazat mond a vándor. Ment hát Budára. Ment utána a hat kutya is. Kérdezgették tőle a népek, hogy hova megy azzal a sok pulival, mondta, hogy viszi őket a vásárra. Hát csak mosolyogtak rajta. Amikor a juhász a budai várba ért, már várták. Mátyás király megelőzte a juhászt, aztán kiadta a parancsot, ha jön egy juhász hat kutyával, eresszék nyomban eléje. Hát csak csodálkozik a juhász. A vándor ember, maga a király. - Felséges királyom, megkövetem alássan, hogy nem ismertem fel a vándorruhában. - Annyi baj legyen, bacsó gazda! Az a fontos, hogy megfogadta a tanácsomat. Megveszem a kutyákat, ha nekem eladja. - Odaadom én mindet ingyen, felséges királyom. Minek nekem a kutya, ha nincsen juhom. Csak valamilyen munka kéne, hogy megkeressem az ennivalót. - Menjen csak haza, jóember! A maga foglalkozása a juhászat. Majd én gondoskodok magáról! Akkor Mátyás király kiadta a parancsot a kincstárnoknak, hogy adjon a juhásznak egy zacskó aranyat. Vegyen abból juhot, építsen akojt, meg hajlékot. A juhász boldogan parolázott a királlyal, azután nagy igyekezettel ment haza. Első dolga volt, hogy vett juhokat, aztán megépítette az akojt, majd egy szép tornácos házat. Az emberek csodálkoztak, honnan van a juhásznak annyi pénze, hiszen mindene elégett, csak hat kutyája maradt. A falu leggazdagabb emberét érdekelte a legjobban, kitervelte, hogy meghíjja a juhászt egy lakomára, leitatja, aztán kiszedi belőle, hogyan jutott a pénzhez. A juhásznak mindjárt gyanús lett, mért híjjá őt meg a gazdag ember, mikor addig még szóba se állt vele. Rájött a csalafintaságra. No, várj csak! - gondolta a juhász. Amikor már állt a mulatság, úgy tett, mintha már kapatos volna. Somfornál körülötte a gazdag ember. 0 meg motyogja magában: - Ha több kutyám lett volna, még több pénzem volna. - Hogy érti ezt, bacsó gazda? - kérdezte a gazdag ember, akit már nagyon furdalt a kíváncsiság. - Hát úgy, gazduram, hogy a hat kutyámmal felmentem Budára. A vásáron eladtam őket. Olyan jó pénzt kaptam értük, hogy házat, akojt építettem, meg a juhnyájat is abból vettem. A gazdag ember megörült, hogy megtudta a dolgot. Másnap eladta az összes állatát, teheneit, meg a földjét is. Mindenét pénzzé tette. A környéken ami kutya csak volt, mind megvette. Fogadott emberekkel hajtatta Budára. Amerre ment a kutyafalka, a népek csodálkoztak, hogy kutyavásár lesz Budán. Mátyás király megtudta a dolgot. A vásártéren várta a kutyás gazdát. - Mit akar kend ezzel a sok kutyával? - Eladni hoztam, felséges királyom. Hallottam, hogy itt Budán jó pénzt adnak a kutyákért. - Hát ide hiába hozta! Nem vesz itt kutyát senki. Hajtsa őket vissza, aztán ne felejtse el, hogy csak egyszer volt Budán kutyavásár! A kapzsi gazda lógó orral ment haza. Elvesztette a pénzét, vagyonát. Most tudta meg igazán, milyen az, ha szegény az ember. (Páskaházci, Csetnek-völgy)
