Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

Mátyás király és a gyilkos kocsmáros Egyszer Mátyás király mikor álruhában járkált az országban, ráesteledett, éccakára betért egy fogadóba. Éppen itt történt a Túróc-völgyben. Leült egy asztalhoz, kért vacsorát, de italt nem, csak ételt. A kocsmáros pacalpörköltet vitt neki, mert azt rendelt. Meglátta, hogy egy nagy aranygyűrű van az ujján. Gondolta a kocsmáros, hogy gazdag ember lehet, valami kereskedő, biztos sok pénze van. Elhatározta, hogy elteszi láb alól, az aranygyűrűt meg a pénzt megszerzi magának. Ott forgolódott körülötte, a legjobb borát kínálgatta, hogy igyon csak nyugodtan, azt ingyen adja a jó vacsorához. A szolgálólány észrevette, hogy a gazdája kinézte magának azt a vendéget, és már tudta, hogy miben settenkedik, hogy végez vele, aztán eltünteti. Megsajnálta, mert olyan jóvágású volt, meg fiatal, teccett neki. Odasomfordált, mintha törölné az asztalt, súgja neki, hogy vigyázzon, mert a kocsmáros az életére tör. - No, lányom - szólt neki Mátyás -, itt ez a gyűrű, szaladj a murányi várba, mutasd meg a kapitánynak, az már tudja, mit kell tenni. Úgy is vót. A lány kisomfordált a kocsmából, hogy a gazdája ne vegye észre. Mátyás király meg csak ott üldögélt az asztalnál, nem ment lefeküdni, mert már akkor ő is látta, hogy nagyon pislog feléje a kocsmáros meg a felesége. Várt, várt, de aztán már nem vót mit tenni, a vendégek mind elszállingóztak, egyedül maradt, hát ő is elindult, hogy megy lefeküdni. De a kocsmáros eléje állt, az asszony meg bezárta az ajtót. - Ide a gyűrűt meg a pénzt! - kiáltott rá a kocsmáros. A csizmaszárból előkapott egy nagy kést, ment feléje hadonászva. Mátyás király már éppen végveszélyben vót, amikor megdöngették az ajtót. - Végre itt a kapitány! - kiáltotta el magát. Ahogy hallja ezt a kocsmáros, megrémül és kegyelemért esedezik. No, akkor aztán sok gaztette kitudódott. Sok utast meggyilkolt már a pénzéért. Mindet ott ásta el az udvaron. Mátyás király is úgy járt volna, ha a cselédlány nem segít neki. Meg is jutalmazta gazdagon. A kocsmárost meg karóba húzatta. (Felsőfalu, Túróc-völgy) Mátyás király és az eszes lány Mátyás király országjáró útján találkozott egyszer egy szép lánnyal. Kosár volt a lánynál. Az erdő felől jött. Kérdi tőle a király: Hogy hívják? Hová megy? Mi van a kosárban? A lány a három kérdésre így felelt: Esztergomba. A királynak tetszett a felelet. A lányt Eszternek hívták, Esztergomba ment, és gomba volt a kosarában. Adott neki egy vasgyürüt, hogy menjen fel Budára, ott majd megjutalmazza. De se vonaton, se lóháton, se szekéren, se gyalog ne menjen. Öltözzön is fel, meg nem is. Vigyen ajándékot, meg ne is. A lány ritka szövésű selyemből varratott magának ruhát. Azt vette fel. Fel is volt öltözve, meg nem is. Szamárháton ment, így se nem vonaton, se nem lóháton, se nem szekéren, se nem gyalog.