Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK
És mentek a lány felé. A lány meg volt lepődve, hogy egy ember helyett kettő megy. Geréb László bemutatta a bátyjának a jegyesét. - Gratulálok, öcsém, nem rossz ízlésed van. Akkor megkondult a harang. - Meg még úgy hallom, van is a tejbe mit aprítani. Azt mondja a lány: - De ez a Laci azt mondja, hogy jobb szeretné, ha semmim se volna. Felültek a szekérre, hogy megláthassák az ünnepélyt, és siettek. Mikor a faluba értek, mindenki a templomba ment. Lekeltek a szekérről. Egy asszony is éppen zárni akarta az ajtót. Kérték, hogy süssön meg hat tojást, megfizetnek érte. Jól égett a tűz, rögtön kész volt a rántotta. A teraszra tette az asszony, és kenyeret is mellé. Zárta az ajtót, otthagyta a vendégeket. Nemsokára jött a menet. Aranymennyezet alatt jött a kamarás. Négy csatlós vitte, másik négy meg az aranytálakat rakta a kamarás lába alá és szedte fel. - Sok fényes ünnepen részt vettem már öcsém, de hogy ember aranytálon ment, olyat nem láttam. Kivett a zsebéből egy pergamentpapirost és ráírta: Itt járt Mátyás király Megevet hat tojást. Látta aranytálon Járni a kamarást. Megcímezte, és odaadta Geréb Lászlónak, hogy mikor a kamarás kilép a templomból, adja oda neki. Úgy is volt. Mikor kifelé lépdelt, a templom tornácában átadta neki a levelet. Olvassa. A templom mennyezetét érezte leomlani. Összeesett. A lánya sikoltott és ráborult, és kiabálták, hogy vizet, vizet! Akkorára odaért Mátyás király is. Suttogta a nép, hogy Isten ítélete. Halott volt. Akkor Mátyás király kigombolta a felső öltözetét. Kilátszódott alóla a királyi öltözet. Még akkor is mondta valaki: Isten büntetése. - Igen! Az égi bíró hamarabb ítélt a földieknél. Most itt ezennel Geréb Lászlót nevezem ki offenbányai királyi kamarásnak. Ti pedig, Geréb László és Róth Ilona, fogjátok meg egymás kezét, és megesketlek benneteket. Itt, az Isten szent színe előtt. (Alsószuha, Szuha-völgy) Mátyás király és az ingyen dolgoztató bíró 1. Mátyás király járogatott szétnézni az országba. Egy faluban a bíró hajtotta be az udvarába az embereket fát vágni meg fűrészelni. Amint meglátta a bíró Mátyás királyt az úton odalógni, hát kapta magát, a bikacsekkel behajtotta, hogy menjek fát fürészelni. Fűrészelte is ő a fát. Fürészelgette. Azután este a bíró eleresztette, de ő meg ráírta a fára, hogy Mátyás, Mátyás, Mátyás. Mikor osztán másnap visszament, de akkor más öltözetben ment, királyi ruhában.