Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

Ez a bíró rossz ember volt, rossz volt a néphez, ingyen dolgoztatott. Mátyásnak sem fizetett. Hát osztán Mátyás király mondta neki, hogy nem lehet az, hogy ingyen dolgoztassa, robotoltassa a népet, azért mert bíró. A bíró tagadta, hogy ingyen dolgoztatna. Mondta, hogy ő azt nem teszi. Akkor mondta Mátyás király, nézze csak meg azt a fát, hogy mi van ráírva, hiszen énvelem tette azt meg tegnap, engem is behajtott, nem tagadhatja le, bíró uram. így aztán kénytelen volt beismerni, hogy valóban nem fizetett. Mátyás megparancsolta, hogy mindenkinek adja ki a járandóságát. Mátyás király, ugye, az igazságnak élt. (Sajórecske, Sajó-völgy) 2. Mátyás király parasztruhában járt-kelt. Egy faluban fát rakatott a bíró a szegényekkel. Mátyás királyt is odahajtották fát rakni. Három fára ráírta a nevét. Munka után kérte a bért, de nem fizetett a bíró, se neki, se másnak. Később királyi ruhában visszament és felelősségre vonta a bírót, hogy miért nem fizetett. A bíró bizonykodott, hogy ő bizony fizetett. Akkor Mátyás kivette azt a három fát, amelyre a nevét írta. A bíró erre beismerte, hogy valóban nem adta meg a bért. Mátyás király megparancsolta, hogy visszamenőleg is mindenkinek megfizesse a munkáját. (Sajórecske, Sajó-völgy) Mátyás király meghallotta, hogy egy főbíró a szegényeket behajtotta, oszt fát vágatott velük, de nem fizetett. Ha valamelyik pénzt kért, huszonötöt veretett a farára. Mátyás király meghallotta ezt. De nem hitt másnak. Ö mindég csak magának hitt. Meg akarta tudni, hogy igaz-e ez. Felöltözött szegényruhába, rongyos ruhába. Elment abba a városba, oszt leült a hídra. A főbíró küldte a börtönőrt, hogy van-e most ott valaki. Hát, Mátyás király ott ült. - Gyere csak te, ne ülj itt hiába - mondta neki a börtönőr. - Hová? - Gyössz a szolgabíróhoz, a főszolgabíróhoz. - No jó, de megfizetnek-e? - Majd megfizet a főbíró! Akkor oszt ment Mátyás király. Felvágott egy méter fát. Szépen fel is hasogatta. Aztán, mikor felhasogatta, azt mondja a börtönőrnek: - No, eridj be, oszt mondd meg a gazdádnak, hogy egy méter fát felvágtam. Fizessen ki, mert éhes vagyok, akarnék valamit enni. Fizesse ki, a többit aztán úgy vágom fel. Akkor bement a szolga, ez a börtönőr, és mondta a főbírónak, hogy mit üzen a szegény ember. Azt mondja erre a főbíró: - Gyere csak ki velem! Kiment vele. - Fogd le csak őt mindjárt, oszt adj huszonötöt a farára!