Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK
]V|ondák, legendák, élménytörténetek V izsgálataim nyomán arra az eredményre jutottam, hogy Gömörben a kisebb prózai műfajok élnek leginkább a néphagyományban. A nemesi falvak, a felvilágosult szellemű gömöri magyarság a 20. század elején erősen a polgárosodás útjára lépett, az iskolázottság magasabb színvonala a szájhagyományban jelentős változást eredményezett. A jobb módú egykor nemesi családi múltat ápoló földművesek a trufák, anekdoták, magyar nóták kedvelői voltak. Hiedelemmondák, legendák, betyártörténetek a szegényebb - és katolikus - közösségek körében őrződtek meg jobban. A dalkincs gazdagsága mellett a mondahagyomány szegényebbnek tekinthető. Kivétel a Mátyás királyról szóló hagyománykör. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a Mátyás-mondakör a gömöri néphagyomány jellemzőjének tekinthető. ]YXondák Mátyás királyról Mátyás király és a juhász 1. Mátyás király felöltözött deákruhába. Vándorolt. Gyalog ment. Mert akkor még nem volt vonat. Amikor egyszer egy erdőn ment keresztül, estefele volt az idő, hát éppen akkor hajtott egy juhász befele a tanyába. Köszönt neki, kérdezi tőle: - Tessék mondani, messzi van még ez és ez a város? - Hát, kedves öcsém, az még jól el van. Te oda csak hajnalkor érsz. Ne indujj el éccakának idején, mert az erdőben még valami vadállat megfog. Gyere be, elhálsz itt az éccaka velőnk. - Nagyon szépen köszönöm, bácsika, ha ad helyet. - Hát hogyne adnék, sokan vótak énnálam már ilyen vándorfiúk. Jól is tartottam őket. Akkor hajtotta befele a juhokat. Esztrengára kellett hajtani, fejesre. Szólt a juhász a feleségének, hogy jöjjön esztrengára hajtani a juhokat. Ki is jött a juhász felesége, de szólt Mátyás diák: - Ne tessék jönni, majd én segítek! - No, jól teszed - mondta a juhász. - Eridj be, asszony, készíts vacsorát, jó pecsenyét, vendégünk van! Hát mikor osztán már megfejtek - Mátyás deák hajtotta a juhokat az esztrengára - bementek, leültek az asztalhoz. Azt mondja a juhász: - No, uramöcsém (mert akkor még úgy mondták), mondjad már, hogy honnan jössz te! - Hű, bacsó gazda! Messziről gyövök én! - Honnan, uramöcsém, messziről? - Budavárról. - Budavárról? - Onnan. - Akkor te hallottál Mátyás királyról? - Hogyne hallottam volna, a deákja vagyok! - Jaj, de szeretném én egyszer meglátni Mátyás királyt. Az igen jó ember! A szegényeknek pártját fogja. De szeretném én azt az embert látni! - Megláthassa, ha akarja! - Hogy, hogy láthatnám én meg! Hogy juthatnék én Budavárra. Hisz, nem mehetek én oda! Nekem a juhval kell lenni. - Majd elbocsát a te urad vagy két hétre - biztatta a juhászt Mátyás deák. - Majd én beszélek vele. - Hát jó vóna! No, asszony, hozzad már a vacsorát! Viszi az asszony a vacsorát. Leteszi az asztalra. Mátyás királynak az volt a szokása, hogy ahol a jó ösztövéres hús volt, oda nyúlt érte. Még akkor fanyelű bicska volt. A juhásznak olyan bicskája volt. Avval ettek.
