Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

ismerőse így világosít fel: Reménytelenül próbódkoi nál, ne keress ott, ahol nincsen. Ez lett a nóta vége Általában a legények mulatozása alkalmával kapcsolatos esemény elbeszélésekor hangzik el. Az ilyen esemény többnyire veszekedés, verekedés. A szórakozás duhajkodássá fajult, ütötték, verték egymást, így lett vége az összejövetelnek. A mondás általánosságban is elhangozhat bármilyen ügy, dolog kapcsán, ami jól kezdődött, de rosszul végződött. Egy nótát húznak Egy nótán vannak Ugyanazt a nótát fújják Az azonos véleményen lévő emberekről mondják. Elítélően hangzik el azokról a személyekről, akik bármiről legyen szó, egymással egyetértenek, azonos húron pendülnek, teszik ezt akkor is, ha hazugságról, szabálytalan ügyletről, tiltott cselekvésről stb. van szó. Elhúzták a nótáját Megleckéztették, megkapta a magáét. Az ilyen példákban szereplő személyt keményen megszidták vagy megverték. A nagyhangú, randalírozó embert a kocsmában vagy más nyilvános helyen rendreutasították, a jelenlévők előtt megszégyenítették, súlyosabb esetben megpofozták vagy erősebben bántalmazták. Az eseményről való beszélgetés kapcsán hangzik el rendszerint helyeslőleg, pl.: No végre, Cékus Karcsinak elhúzták a nótáját (vö. O. Nagy: 363.). Régi nóta Annak mondják, aki folyton ugyanazt ismételgeti valamilyen üggyel - többnyire kifogásolás alá vett dologgal - kapcsolatban. Az illető a maga mentségére mindig ugyanazt mondja. Pl. a férj sokadik alkalommal fogadkozik a feleségének, hogy nem jár többé a kocsmába, az asszony így válaszol: Nem hiszek én neked, régi nóta ez már. My Nyakamon ül Beszélgetés közben hangzik el az olyan személyről, aki gyakran meglátogat minden különösebb cél nélkül, csak tanyázik, beszélget, feltart a munkában. Bosszankodunk magunkban, de nem sérthetjük meg azzal, hogy elküldjük, csak másoknak panaszkodunk. Nyakába veszi a világot Arról mondjuk, aki elmegy a falujából munkavállalás vagy egyéb okból, de nem tudja még, merre visz az útja, vándorol egyik helyről a másikra, hátha valahol sikerül a célját elérni. Ez többnyire szánakozóan hangzik el az olyan emberről, aki otthoni helyzete, körülményei miatt kénytelen megélhetésének ezt a módját választani. Elhangozhat azonban kevésbé lényeges esetben is és inkább csak szólamszerűen. Amikor a faluban a közeli piacon, vásáron nincs kereslet valamilyen terményre, a földműves elindul olykor távolabbi területre, hogy áruját eladja. Ilyenkor mondja: No, holnap reggel nyakamba veszem a világot, hátha el tudom adni a káposztát (vö. O. Nagy: 365.). Nyakára nőtt Panaszként hangzik el beszélgetés közben az olyan gyermekkel kapcsolatban, akivel a szülők nem bírnak, nem hallgat rájuk, megy a maga feje után. így panaszkodik az anya pl.: Az apja se bír Karcsival, teljesen a nyakára nőtt! Mások is vélekedhetnek így, ha az illető család kerül szóba: Kéri Karcsi teljesen a szülők nyakára nőtt, azt csinál, amit akar. Nyakára vinni Bosszúsan mondjuk. Ha rokonunk, barátunk vagy ismerősünk olyan személlyel állít be hozzánk, aki számunkra közömbös, akivel nincs kapcsolatunk, nincs közös dolgunk, éppen ellenkezőleg, az illető akar valamit elérni, a segítségünket, a közbenjárásunkat kéri és ilyen céllal jön hozzánk. Bosszankodunk, de többnyire csak másoknak mondjuk, pl.: A múltkor Bódi Laci bácsi nyakamra hozta Széki Jánost, hogy intézzem el neki az adóügyét.