Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
Ne higgy a lónak, se az asszonynak Elsősorban az asszonnyal, nőszeméllyel kapcsolatban hangzik el. Mindkettő megrúghat. A jámbornak hitt ló is megteheti azt, az asszony pedig szavával, tetteivel bánthat meg, ezért legyünk mindkettővel óvatosak. Ne ülj a lóra, nem esel le róla Tanításul, okulásul mondják az idősebbek a fiatalabbaknak. Ne kívánkozzanak többre, mint amire képesek, ne akarjanak nagyobbnak látszani, mint amilyenek, mert ellenkező esetben bukhatnak, nagy lesz a csalódásuk. t— i Kilóg a lóláb Akkor mondjuk, ha észrevesszük, hogy be akarnak csapni, rá akarnak venni olyasmire, ami nem szabályos, ami nekünk árt, hátrányt jelent. így fejezzük ki, hogy rájöttünk a hamis szándékra, észrevettük, hogy miben mesterkednek ellenünk (vö. O. Nagy: 339.). Nyomtató lónak ne kösd be a száját A gabona kiverését régen lovakkal végezték. A földre terített kalászokból a ló patája „nyomta ki" a szemet. A ló közbe-közbe bele-belekapott a gabonába. Az az ember is, aki olyan munkahelyen dolgozik, ahol gyümölcs, élelmiszer van, nyilvánvalóan megkóstolja, a maga céljára használ belőle. Ez ellen nem lehet tenni, éppen ezért nincs értelme tiltani. Húzza a lóbőrt Arra az emberre mondják, aki mélyen alszik, erősen szuszog, horkol. Elhangozhat a csendesen alvóról is. Érdeklődésünkre így válaszolhatnak: Pali már húzza a lóbőrt - azaz ágyban van, alszik. Lóhátról beszél Elítélően hangzik el a nagyképű, kevély, magát másoknál nagyobbra tartó emberről. Az ilyen személy fölényeskedik, embertársait lenézi, túlságosan magabiztos, ezt szavaival is érzékelteti: legyünk megtisztelve, hogy ő szóba áll velünk (vö. Magas lovon ül). Annak már lőttek így szólunk lemondóan abban az esetben, ha úgy látjuk, hogy tervünk, elképzelésünk elé akadály gördült, nem valósítható meg az a cél, amit magunk elé tűztünk. Belepisilt Lőrinc a dinnyébe A hiedelem szerint Lőrinc nap (augusztus 10.) után a dinnye nem olyan ízletes, vége a dinnyeszezonnak, mert úgymond Lőrinc belepisilt a dinnyébe. Úgy készül, mint a Luca széke Az olyan munkára mondjuk, ami lassan halad, alig látszik valami a tevékenységből, szinte semmi látszatja nincs a dolognak. Éppen úgy készül, mint az a szék, amit Luca napján (december 13.) kezdenek csinálni, naponként egy-egy vágást tesznek rajta és csak karácsonyra készül el.