Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

lálnunk a dolog kulcsát, vagy éppen ellenkezőleg, rádöbbenünk, hogy tudjuk ugyan a baj okát, de nem találunk rá megoldást. Jó ő, csak a kutyák rosszak, hogy régen el nem vitték Tréfásan mondták a szülők a rosszalkodó, pajkos gyerekükről akkor, ha valaki dicsérte. Ez a gyerek jelenlétében hangzott el azzal a céllal, hogy értsen belőle: mégsem olyan nagyon jó. Jön még (lesz még) a kutyára dér Ha sérelem ért bennünket, megbántottak, rossz hírt terjesztettek rólunk, de nem tudunk azonnal viszszavágni, elégtételt venni, akkor mondjuk ezt, amivel azt közöljük, hogy előbb-utóbb a sérelmet megtoroljuk (vö. Kölcsön kenyér visszajár; Nem viszi el szárazon; Fogat fogért; Szeget szeggel; Szemet szemért, fogat fogért. - O. Nagy: 320.). Koslat, mint a kan kutya A helyét nem találó, az állandóan jövő-menő, szomszédoló, faluzó személyről mondják. Az ilyen egyén egyik helyről a másikra viszi a híreket, a pletykákat. A koslató legény pedig egyre csak a nők után kujtorog. Kutya baja, ha jóllakik Többnyire tréfásan szoktuk mondani, ha megkérdezik, hogy vagyunk: Kutya bajom, ha jóllakom -, azaz semmi bajom sincs (vö. O. Nagy: 316.). Kutyafuttából Akkor mondjuk, ha valamilyen dolgot gyorsan ugyan, de csak felületesen, csak nagyjából végeztünk, intéztünk el. Kutya után zárják az ajtót Ha a gyermek maga után nyitva hagyta az ajtót, a szülő ezzel a mondással szólt rá és figyelmeztette, hogy zárja azt be. Kutya van a kertben Kutya jár a kertben Többnyire rosszindulatú megjegyzésként hangzik el az olyan asszonyról, aki megcsalja a férjét. Elhangozhat akkor is, ha valamilyen baj, veszély lehetőségéről vagy más bekövetkezéséről beszélgetnek. Kutya világ, szűk esztendő A nehéz gazdasági helyzetről való beszélgetés kapcsán hangzik el. A sok gond, probléma miatt így fakad ki az ember családi körben vagy ismerősei előtt. Megbántam, mint amelyik kutya hetet fiadzott Ezzel fejezzük ki, hogy nagyon megbántunk valamilyen tettünket, cselekedetünket; akár jó, akár rossz véleménnyel voltunk valakivel vagy valamilyen üggyel kapcsolatban, és később rádöbbenünk, hogy nem azt a magatartást kellett volna tanúsítanunk.