Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
A kisujjábóT szopta Kételkedésünket fejezzük ki ezzel, ha valaki nekünk hihetetlennek tünő történetet, esetet mond el. Különösen akkor mondjuk ezt, ha az ügy valamilyen formában bennünket érint. Ha a dolog igaz, akkor erre a sértő véleményre az illető állítása igazolására bizonyítékokat mond, ha nem teszi, akkor valóban hazudott. A kisujjára is kevés Ha az ember éhes marad, nem volt neki elég az étel, akkor így fakad ki. Mondhatja akkor is, ha látja az eléje tett ételt, és úgy gondolja, hogy az neki kevés lesz. Ha nem voltunk megelégedve egy vendégséggel, így szólunk róla később: Olyan keveset adtak, hogy a kisujjunkra is kevés volt. A kisujjamat se mozdítom Azért az emberért, aki méltatlan a megbecsülésünkre, a segítségünkre, a támogatásunkra, semmit nem teszünk még akkor sem, ha a lehetőségünk megvan rá. Akkor hangzik el, ha valakinek a dolgával, ügyével kapcsolatban kérik a szolgálatunkat. Elmondjuk, miért nem állunk rendelkezésére és határozott kijelentésünket ezzel a mondással zárjuk. Akkora, mint a kisujjam Lesújtóan, elítélően mondjuk arról az emberről, aki nem érdemli meg a tiszteletünket, a becsülésünket. Az ilyen személy rendszerint jellemtelen, erkölcstelen hazudozó, italozó, munkakerülő vagy egyéb hibái vannak, azaz jelentéktelen személy. Úgy maradt, mint a kisujjam A magára maradt emberről hangzik el. Többnyire idős személyről van szó, akinek a házastársa meghalt, gyermekei nincsenek vagy tőle messze élnek. Az ilyen személynek nehéz az élete, egyedül él, nincs segítsége, támasza a bajban. Sajnálkozóan mondják ezt róla, ő is így panaszkodik embertársainak: Egyedül maradtam, mint a kisujjam (vö. A kutya se ugatja meg; Se kutyája, se macskája). Kitesz magáért Többnyire múlt időben hangzik el. Az olyan emberről mondják, aki jelentős cselekedetet vitt végbe. Bizonyította erejét, tudását, képességét. Különösen elismerő ez akkor, ha az illető nagyvonalú támogatást nyújt, vendéglátása bőséges stb. (vö. O. Nagy: 402.). Ne légy kíváncsi, mert gyorsan megöregszel Tréfás szólás. Többnyire a gyereknek mondják, aki olyan kérdésre kérne választ, ami nem tartozik rá. A válaszadást ezzel hárítják el. Annyit ér, mint kocsiban az ötödik kerék Vagyis semmit se ér. A szekérnek, kocsinak négy kerékre van szüksége, nincs ötödik kereke. A földművesnek pótkerékre sem volt szüksége. így tehát a szükségtelen, a felesleges dologra hangzott el ez a mondás. Jól megy a kocsi Akkor mondjuk, ha a dolgaink rendben mennek. Jól halad a gazdálkodás, nincsen anyagi gondunk, sőt, jelentős az előrehaladás, a gyarapodás, azaz mindenünk bőségesen megvan. Nyikorog, mint a kenetlen kocsi A kellemetlen hangú ember - főleg asszony - beszéde kapcsán hangzik el. Ehhez a megjegyzéshez hozzájárulhat még az is, ha az illető rosszindulatú megjegyzéseket tesz olyanokról, akiket mi tisztelünk, becsülünk. Biztatja, mint kocsis a lovát Az ilyen ember durván, kemény hangon szól a munkatársaira - régen a gazda a cselédeire -, azért, hogy minél gyorsabban dolgozzanak. Mondhatják akkor is, amikor a gyermeknek nincs kedve valamilyen munkához, az apa erélyesen rászól, hogy kezdje el és végezze a feladatát (vö. Úgy bánik vele, mint a ronggyal). Káromkodik, mint a kocsis Elítélően hangzik el az olyan emberről, aki válogatás nélkül mond trágár szavakat, szidja az istent, a szenteket és akkor is durván beszél, ha semmi oka sincs rá (vö. Durva, mint a pokróc).
