Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
„dűti magába a bort", akkor mondják: Ez a Feri koma úgy iszik, mint a gödény. Görbén néz rá Ha valakit a ház gazdája vagy gazdaasszonya nem lát szívesen valamilyen társas együttlét során (pl. fonó, névnap, locsolás stb.), azt magatartásával, többnyire tekintetével kifejezésre juttatja. Ha az illető ezt észreveszi, megkérdezi: Miért nézel rám olyan görbén? Talán csak nem haragszol? Nem köt görcsöt a nyelvére A gátlás nélkül mindent kibeszélő - gyakran fecsegő - emberre mondják. Lehet pozitív és negatív jellemzés. A vezetőket bíráló, a saját vagy a közösség érdekében beszélő, az igazságot bátran megmondó emberről ezt elismerően mondják, de lesújtóan hangzik el arról, aki társaságban nem válogatja meg a szavait, csúnyán beszél, trágár szavakat mond. Guba gubához, suba subához A hagyományos értékrend szerint az emberek foglalkozásának, gazdasági helyzetének megfelelően külön-külön közösségbe tartoznak. Szigorú, íratlan rend szabályozta a közösségen belüli kapcsolatokat, az egymáshoz való viszonyulást. A jómódú emberek nem fogadták maguk közé a szegényebbeket. A gazdag lakodalmába szegényeket nem hívtak. A kocsmában, mulatóhelyen elkülönültek egymástól. Pásztorok egymással, iparosok szintén, zsellérek, gazdák ugyancsak külön-külön mulattak és társalogtak. A gazdag legénynek nem engedték, hogy szegényebb lánynak udvaroljon. De foglalkozás szerint is ugyanilyen tiltás volt. A földműves legény pásztor lányának nem udvarolhatott, még akkor sem, ha pl. a juhász gazdag volt. A közösségi felfogás szerint mindenki a saját rangjához és foglalkozásához illők csoportjába tartozik. így tehát a szólás értelme: juhász a juhászhoz, kondás a kondáshoz, gazda a gazdához, iparos az iparoshoz stb. (vö. Cseréptálhoz fakanál. O. Nagy: 130.). Megüti a guta A valamilyen ok miatt nagyon bosszús ember mondja: Olyan mérges vagyok, hogy majd megüt a guta. Kárörvendően is elhangozhat, ha haragszunk valakire, s amikor az bosszús, mérges, dühös (dühöng): Legalább megüti a guta! (vö. Üsse meg a lapos guta. - O. Nagy: 201.). Megütötte a lapos guta a bukszáját A pénztelenségre, az üres pénztárcára mondják. Ha vételről, vásárlásról esik szó, vagy mulatni, kocsmázni hívnak valakit: Mennék (vagy: vennék) én, csak az a baj, hogy a bukszámat megütötte a lapos guta. Üsse meg a lapos guta! Ha bosszúság ér, ha valami nem sikerül, legyintve mondjuk. Ezekben az esetekben a dolog, az ügy nem különösebben jelentős. Ha valaki bosszúságot okoz, ha valamiért haragszunk rá, akkor ez szitokként, átkozódásként hangzik el (vö. Egye meg afenel). Gyakorlat teszi a mestert Az ügyes, feltűnően jól, eredményesen dolgozó emberrel, illetőleg tevékenységgel kapcsolatban hangzik el. A nagy gyakorlati tudást illetik ezzel a véleménnyel. A fiataloknak, a valamilyen munkában tapasztalatlanoknak, a szakmában még kezdőknek, szokás mondani, olykor biztatólag is, ha nem elégedettek a kivitelezéssel, a teljesítménnyel, vagy bármilyen dologgal kapcsolatban. Ha valami nem sikerült kellőképpen: Nem baj fiam, gyakorlat teszi a mestert. Ne menjek gyalog Az egy irányba haladó emberek szólnak így egymáshoz: Menjünk együtt, legalább nem megyünk gyalog. (Vagy: Várjon meg, koma, megyek én is, ne menjek gyalog.) Voltaképpen azonban gyalogosan mennek az úton a mezőre, az erdőre, a vásárra stb. A mondás azt sugallja, hogy ha ketten vagy többen mennek együtt, akkor nem fárasztó az út, olyan mintha nem is gyalog mennének, mert gyorsabban telik az idő.
