Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

tán hangzik el, ha nem kezd a feladatához, pl. Egy órája mondtam Péternek, hogy vágjon fát, de a füle botját se mozgatja -, azaz, még mindig nem kezdett hozzá (vö. O. Nagy: 187.). A füle sincs ki az adósságból Elmarasztalókig szokás mondani az olyan emberről, aki fünek-fának tartozik, kölcsönöket vesz fel, de nem tudja megadni; a kölcsönt kölcsönnel tetézi. Gyakran az illető részvétkeltési szándékkal maga panaszkodik így helyzetéről, olykor pedig előfordul, hogy a tőle való kölcsönkérést ezzel utasítja vissza, illetőleg előzi meg: Azt se tudom, mitévő legyek, a fülem sincs ki az adósságból. A füle is kétfelé áll A meglepetést, a csodálkozást kiváltó váratlan esemény, hír elmondása kapcsán hangzik el. Az eset, a hír annyira meglepő, hogy nem akar hinni a fülének, pl.: A fülem is kétfelé állt, amikor meghallottam, hogy Julis összeszűrte a levet Jóskával. Vagy arról, aki ezt hallja: Ferinek a füle is kétfelé állt, amikor megtudta, hogy Julis összeszűrte a levet Jóskával (vö. A földbe gyökerezett a lába). Elereszti a füle mellett Arról szokás mondani, aki nem veszi figyelembe a szülők, az idősebbek, a barátok tanácsait, a munkájával és terveivel kapcsolatos javaslatokat. Ezzel a beszélő részint megbántódását fejezi ki, részint pedig azt, hogy az illetővel kapcsolatban fölösleges bármit is mondani, mert úgy sincs foganatja: Hiába mondod neki, úgyis elereszti a füle mellett. Vagy a már rosszul végződött esemény után: Hiába szóltam, eleresztette a füle mellett (vö. Egyik fülén be, a másikon ki; A fülén fekszik). Melegszik a füle Vendégségben, mulatságban mondják arról az emberről, aki az ital hatására élénkebben, hangosabban beszél, vagy kötekedni kezd. Ezzel azt fejezik ki, hogy már az ital fűti, a berúgás fenyegeti, s amit tesz, beszél, az már a szeszes italnak tulajdonítható. Előfordul, hogy a beszélő saját magával kapcsolatos történet elbeszélésekor mondja. Ezekben a példákban a heves vita, esetleg tettlegesség, illetőleg a merészség, a pillanatnyi bátorság indoklásaként hangzik el: Már nekem is melegedett a fülem... -, azaz az ital hatására bátor lett, szembeszállt vele, jól megmondta neki stb. Fülem hallatára Az olyan érdekes hír, fontos közlés hitelesítésére mondják, amit kétkedéssel, meglepetéssel, csodálkozással hallanak, pl.: Béres János a fülem hallatára mondta, hogy viszonya volt a tanítóné asszonnyal..., hogy a kukoricásban látta Kasza Ferit Szűcs Julissal..., hogy Benkó Lajos megverte az anyósált stb. Felháborodással mondja az, aki rosszat, elmarasztalót hall magáról: Kövi Laci a fülem hallatáira mondta Dani Jánosnak, hogy hazug cigány vagyok. Vakarhatja már a füle tövét Pácban, bajban van; nem tudja, hogy mit csináljon. Az olyan esetekre vonatkozik, amikor az illető saját maga idézte elő a bajt, rosszul intézte a dolgát, nem gondolkodott előre, nem fontolta meg kellőképpen, hogyan és miképpen cselekedjen; most már késő, nem lehet rajta változtatni (vö. Késő bánat ebgondolat). Se füle, se farka Az értelmetlen, se eleje, se veleje beszédre szokás mondani. Többnyire az olyan történetről vélekednek így, amelyről a hallgatók nem tudják, hogy a beszélő miért mondta el, mit akart ezzel elérni, mi a lényege, a csattanója, a tanulsága stb. Fülébe dugta a taplót Arról az emberről szokás mondani, aki érveivel, adataival, példáival a másikat igyekszik meggyőzni, valamilyen dologra rávenni, s így elindít egy folyamatot, aminek a hatására az illető a javaslaton morfondírozni, gondolkodni kezd. Rosszindulatú pletykával kapcsolatban is elhangozhat. Pl. a feleségéről pletyka jut a férj tudomására: Fülébe dugták a taplót -, azaz felkeltették benne a gyanút. Egyik fülén be, a másikon ki Rá se hederít, fütyül rá, nem törődik azzal, mit mondanak neki, nem veszi figyelembe a kérést, a tanácsot stb., megy a maga feje után. Főleg családon belül a szülők, az idősebbek körében gyermekeikkel kapcsolatos ügyek során hangzik el. Pillanatnyi bosz-