Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Fuccsba ment Beszédbeli fordulat olyan dologról, ami nem sike­rült, tönkrement. Gyakran elhangzott, ha pl. a termés­sel kapcsolatos elképzelések nem valósultak meg, mert elverte a jég, elvitte az árvíz, szárazság volt stb.: Fuccsba meut a termés, de ugyanúgy, ha annak az árát építkezésre szánták, ruhát, bútort stb., akartak be­lőle venni: Fuccsba ment az építkezési terv, a vásár­lás stb. így is elhangzik: Befuccsoltunk (vö. Füstbe­ment). A fuldokló ember a szalmaszálhoz is kapkod A nehéz, szorongatott, kilátástalan helyzetbe ke­rült, a tönk szélére jutott ember fühöz-fához kapkod, a legkisebb segítségtől is megoldást remélve bizako­dik, hogy gondjából-bajából kilábal, s kétségbeesett állapotában olykor meggondolatlanul beszél, intézke­dik, cselekszik. Ahová lép, fű nem terem A fű is elhervad a lába alatt A durva, goromba, mindenkit lehengerlő emberről szokás mondani, aki cselekedeteivel, tetteivel és má­sok becsületét, önérzetét sértő beszédével felháboro­dást, ellenszenvet vált ki. Beszélgetés közben figye­lemfelkeltésként, jellemzésként, s az illetővel szem­beni óvatosságra való figyelmeztetésként hangzik el. Fűbe harapott Meghalt. Verekedésben, a helyszínen meghalt egyénnel kapcsolatban hangzik el. A hír, az esetről való beszélgetés rendszerint ezzel kezdődik, pl.: Teg­nap a vásárban Tóth Józsit úgy fejbe verték, hogy azonmód a fűbe harapott (vö. Otthagyta a fogát. - O. Nagy: 179., 182.). Fűben-fában az orvosság Régebben a betegségek gyógyításakor az emberek különböző növényfélék főzetét ajánlgatták egymás­nak. Az ajánlás, a javallat nyomósításaként, mintegy általános és ősi igazságként mondták. Fűnek-fának panaszkodik Válogatás nélkül mindenkinek, akivel találkozik, úton-útfélen panaszkodik, elmondja saját gondját, búját-baját. Némileg elmarasztalólag hangzik el, mi­vel az ok többnyire nem jelentős, s az ilyen mérvű panaszkodást fölöslegesnek, túlzásnak tekintik. Szégyen a futás, de hasznos Rendszerint történet, esemény felidézése, elmon­dása kapcsán hangzik el. Vannak olyan esetek, ami­kor tanácsosabb, ha az ember a veszedelmesnek, szorongatottnak ítélt helyzetből megfutamodással, gyors „lelépéssel", „eltűnéssel" vágja ki magát, me­nekül meg. Olykor tréfásan mondják, ha csak kisebb dolog kerül szóba, pl. megijedt egy kutyától; este az utcán gyanús alakoktól megrémült és elszaladt. Je­lentősebb esetek kapcsán az elbeszélő önmaga iga­zolására, mentségére mondja, pl. amikor verekedés­ből elfutott: Inkább elszaladtam, minthogy fejbe ver­jenek. S ehhez teszi hozzá: Szégyen a futás, de hasz­nos. Háborús eseményekről való beszélgetésben is hasonló értelemben fordul elő. A füle botját se mozgatja Szándékosan nem veszi tudomásul, amit monda­nak neki. Általában a szülők szokták mondani egy­másnak, ha a gyermek, leány, legény a reájuk bízott munkát, feladatot nem végzi, illetőleg úgy tesz, mint aki nem hallja, hogy neki szóltak, s egy kis idő múl-

Next

/
Thumbnails
Contents