Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

ként is mondogatták a fiataloknak, igazodjanak a közösséghez: Legyél, fiam, az, ami a falu. Koslat, mint a falu kutyája A ténfergő, jövő-menő személyről szokás mondani, aki olyan helyen is megjelenik, ahová nem hívták, ahol semmi dolga, semmi tennivalója nincs, csak megy, körülnéz, s azután továbbáll. Te falu csúfja! így szidja az anya a nagy lányát vagy a fiát, ha az hanyag, lusta, nem akar dolgozni; ha a lány kimaradozik, a legény fiú mulatozik, verekedik, botrányt okoz stb.: Nem szegy elled magad, te falu csúfja!; Menj a szemem elől, te falu csúfja! Kilenc üres faluban sem találni párját Sértő megjegyzés olyan személlyel kapcsolatban, aki magát többre tartja a másiknál. Elsősorban lánynyal, asszonnyal kapcsolatban fordul elő, aki magasan hordja az orrát, aki úgy véli, hogy szebb, különb a többinél. Azt se mondta, fapapucs Verekedés elbeszélése kapcsán mondja a „hős", aki elverte az ellenfelét, hogy az meg se nyikkant: Azt se mondta, fapapucs. Olyan eset elbeszélését lezáróan is elhangzik, amely szerint az elbeszélő valakinek alaposan megmondta a véleményét, jól kitálalt, lehordta stb., s az illető „elnémult", meg sem szólalt, azt sem tudta, mit mondjon. Neki még a fapénz is jó A jóhiszemű, keveset tudó, tájékozatlan személyről - olykor a falu bolondjáról - mondták, akit könynyen be lehetett csapni, aki mindennel megelégedett, nem követelőzött, s ugyanakkor becsületesen végezte a munkáját. Gyakran szánakozva mondták ezt, ha az ilyen gyámolatlan egyént sokan kihasználták: Szegény Varga Jóskának még a fapénz is jó. Farba rúgott Arról a személyről szokás mondani, akivel egész életünkben jót cselekedtünk, akinek mind anyagilag, mind erkölcsileg a segítségére voltunk, s aki egyszerre, hirtelen, ok nélkül elpártolt mellőlünk, sőt, ellenünk fordult. Farral forog Családon belül fordul elő, különösen a meny és az anyós kapcsolatában. Ha az egyik fél bosszús, harapós, csak jön-megy, teszi ugyan a dolgát, de egész nap meg sem szólal, kérdésre kurtán válaszol - a másik fél így panaszkodik a férjnek, családtagoknak: Nem tudom, mi baja van Julisnak, egész nap farral forgott nekem. Farral kelt fel Az együtt dolgozó emberek egymás között arra a társukra mondják, aki szokatlanul kedvetlen, mogorva, kötekedő: Jóska ma farral kelt fel. Elhangzik az egész nap durcáskodó, házsártos asszonyról is. Hányja a farát A kihívóan, kacéran menő nőre kissé megszólóan, ugyanakkor elismerően az eleven, ügyes lányra, aszszonyra szokás mondani. Jól bírja a farát A férfiak egymás közt így jellemzik azt a már korosodó asszonyt, aki még jól tartja magát, s nagy hajlandóságot mutat a testi kapcsolatra. A farkas nem eszi meg a kölykét Ha az úri emberek, vezetők bajbajutottak, mindig megvédték egymást. Ha egy szegény embernek az ispánnal, csendőrrel, földesúrral, bíróval, jegyzővel stb. akadt valamilyen problémája, hiába volt igaza, hiába fellebbezett, a rövidebbet ő húzta, mert a vezetők egymás ellen soha nem intézkedtek. Ilyen esetek elmondásakor hangzott ez el lemondóan és tanulságul (vö. Nem eszi meg a kutya a maga fiáit). A farkas nem eszi meg a telet Akkor szokás mondani, ha feltűnően enyhe a tél. Az emberek régi tapasztalatból tudják, hogy nem múlik el a tél hideg és fagy nélkül, még ha rövid időre is, de megjön a tél. Gyakran elhangzik ez, ami-