Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

onnan visszaesik. Tanításul és okulásul beszélgetés közben mondtak példákat olyan személyekről, akik törtetők voltak, akik elértek bizonyos célt, eredményt, de azt sokáig sem anyagi okok, sem az ahhoz nem megfelelő képességük miatt tartani nem tudták, s azután oda kerültek vissza, ahonnan elindultak. Minden embernek maga felé hajlik a keze Olyan esetek megmagyarázására, igazolására mondják, amelyekben az ember részint a köztulajdon, részint embertársuk rovására saját magának előnyt, elsőbbséget, nagyobb részt igyekszik biztosítani. Pl. aratórész, a termés stb. elosztásakor a nagyobb zsákot, a nagyobb rakományt stb. választja. Kis esetekre is vonatkozhat, pl. vendégségben a tálból a nagyobb húst, a finomabb falatokat kanalazza ki. Nem tudja az ember, kiben mi lakik Akkor szokás mondani, ha kevésbé ismert személyről beszélgetnek, s az illetővel kapcsolatban valamilyen tervről, elképzelésről van szó. Pl. közös munkába, vállalkozásba akarják bevonni, fontos dologgal akarják megbízni, be akarják fogadni a házba, házassági szándékkal esik róla szó stb., s ezzel fejezik ki bizonytalanságukat az illetővel szemben. Olyan esetekben is elhangzik, amikor közeli ismerős, rokon, gyakran családtag cselekszik váratlan, meghökkentő dolgokat: Soha nem lehet tudni, kiben mi lakozik. Nem minden ember ember, csak az emberséges ember ember Az embert nagyon meg lehet alázni azzal, ha azt mondják neki, hogy nem ember. Gyakran előfordul, vannak olyanok, akik nincsenek tekintettel másokra, a legnagyobb bajban sem tanúsítanak emberséget, de még szánalmat sem mutatnak. Ezek a bajbajutott embertársaikat kikerülik, önző módon csak saját magukkal törődnek. Az ilyeneket bélyegzik meg ezzel a mondással. Nem tudja az ember, mire jut Nem tudja az ember, mire virrad A régi öregek gyakorta mondogatták. Különösen akkor hangzott ez el, ha munkával, terméssel, betegséggel kapcsolatban nagy volt a bizonytalanság. Sokszor egy éjszaka olyan fordulat, csapás (jégeső, árvíz, tüz stb.) következhet be, amire még véletlenül se számítottak. A régi időkben voltak, akiket elárvereztek és koldusbotra jutottak. Ezek reményt vesztve mondták: Nem tudja az ember, mire jut -, azaz ők sem gondoltak erre, s más is juthat erre a sorsra. Nincsen ember hiba nélkül Megnyugtató mondás olyan esetben, amikor az ember hibájából, mulasztásából általában kisebb, nem jelentős kár, probléma adódik. Egyének jellemzése során is elhangzik. Pl. ha egy vőlegényjelöltről beszélgetnek és rossz tulajdonságát, kisebb nagyobb hibáját említik, a kommendáló, a pártfogó személy ezzel a mondással igyekszik leegyszerűsíteni, kisebbíteni a dolgot. Nézze meg az ember! Fordulat, felkiáltás olyan esetekben, amikor az ember valami - többnyire a gyermekek csínytevései miatt hirtelen mérges, dühös lesz, és indulatosan szól: Nem megmondtam, hogy menjetek innen, nézze meg az ember! Mit csináltok itt már megint, nézze meg az ember! Sok jó ember megfér együtt Sok jó ember elfér együtt A két változat között némi különbség figyelhető meg. Az első inkább arra vonatkozik, hogy a békés, jó szándékú, jóindulatú, becsületes emberek összhangban, békében élhetnek és dolgozhatnak egymás mellett. A második többnyire az egy helyiségben összezsúfolódó emberek körében hangzik el arra vonatkozóan, hogy a rendes emberek kis helyen is megférnek egymás mellett. Tudományt ujjából egy ember se szopott A gyermekeknek, iskolásoknak mondják tényszerű kijelentésként, amelynek az értelme az, hogy a tudományt könnyen elsajátítani nem lehet, az eredmény elérésének érdekében szorgalmasan kell tanulni. Úgy járt, mint az egyszeri ember A beszélő vagy ezzel kezdi az eset elmondását, vagy a történet menetében fordulatként említi, amellyel bevezeti, kiemeli, színesíti az elbeszélést, pl.: Úgy jtirtam, mint az egyszeri ember, aki elment diót verni, de se botot nem vitt, se zsákot - és itt következik a vele kapcsolatos történet, amelyben pl.