Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

re, hívja haza az apját, mert borjazik a tehén stb. akkor a sürgősség hangsúlyozására ezt mondják neki (vö. Az egyik lábad itt, a másik ott). A tehetetlen ember káromkodik Arra az emberre mondják, aki dühében káromkodik, mert nem tudja a reá bízott feladatot jól megoldani, elvégezni; vagy munka közben nehézségei vannak, nem boldogul a dolgával, vagy mert nem ért hozzá, vagy nincs segítsége, nem megfelelőek a körülmények stb., azaz önmaga nem tudja megoldani, s tehetetlenségében káromkodik (vö. Úgy káromkodik, hogy leszakad a csillagos ég; Mocskos szájú). Amit az ember beszél, elviszi a szél, de amit leír, örökké él A régi öregek mondogatták, hogy a fontos dolgokat le kell írni, a megállapodást két ember között, még ha azok a legjobb barátok, rokonok is, írásba kell foglalni, mert a mondást, a beszédet elfelejtik, de az írás megmarad. Sok földműves ember a saját, a családja, a környezete életének fontosabb eseményeit emlékeztetőül leírta. Ember a gáton! Ember a talpán! A bajban, a veszélyben merészen cselekvő, a maga igazáért bátran kiálló emberre mondják. Az ilyen ember nem ijed meg a maga árnyékától, szembenéz az ellenségével, kertelés nélkül megmondja a véleményét a felette állóknak is. Nehéz helyzetekben (pl. tüz, árvíz) elől jár, példát mutat, önmagát nem kímélve és nem féltve teszi a dolgát. Ember emberrel találkozhat, hegy heggyel nem Az egymással ritkán találkozó emberek mondják. Abban az esetben is elhangzik, amikor valaki távoli területre költözik, s búcsúzáskor arról beszélnek, hogy talán többé nem is találkoznak. Az alkalmi ismerőstől való búcsúzáskor is szokás ezt mondani, arra célozva, hogy az életben még találkozhatnak. Ember kell oda! Akkor mondják, ha a feladat, a munka nehézségét akarják hangsúlyozni. Ez nemcsak azt jelzi, hogy férfira, emberre van szükség, hanem azt is, hogy a dolog elvégzéséhez ügyes, erős, rátermett egyén kell. Az ilyen feladatra vállalkozónak tréfásan is mondhatja valaki: Ember kell oda, pajtás! Ebben némi kételkedés kap hangot, hogy az illető valóban alkalmase a vállalás teljesítésére. Emberé a munka, Istené az áldás A régi öregek gyakorta mondogatták. Ezzel nyugtatgatták magukat, ha a legszorgalmasabb munka ellenére sem lett olyan a termés, amilyenre számítottak. Az ember kötelessége a munka; dolgozzon, s az isten megsegíti; a munka és a szorgalom előbbutóbb meghozza a maga jutalmát, eredményét. Embere szavának Eleget tesz ígéretének, amit vállal, teljesíti, nem beszél felelőtlenül, amit mond, azért helytáll; megbízható, szavahihető ember. Embert barátjáról, madarat tolláról Az ember személyiségére, jellemére, felfogására, magatartására nagymértékben lehet következtetni abból, hogy kivel barátkozik. Többnyire nem a jó példákkal kapcsolatban szokás említeni. Az olyan személyről vagy személynek mondják elítélően, akit megszólnak a barátjával együtt elkövetett valamilyen tettéért, a közvéleményt megbotránkoztató (pl. közös kocsmai duhajkodás) magatartásáért. Ezekben a példákban mindig olyan személlyel kapcsolatban hangzik el, akiről egyébként jó véleménnyel voltak, sem munkájában, sem magatartásában kifogásolni való nem volt, de időközben egy rossz barátság erősen befolyásolta. A szülő tanításként gyakorta mondja a gyermekének, hogy jól nézze meg, kivel barátkozik, mert: Embert barátjáról, madarat tolláról lehet megismerni. Embert szavánál, ökröt szarvánál Legfontosabb az adott szó. Az ember ne tegyen könnyelmű ígéretet, mert szaván lehet fogni. Nemcsak a cselekedetnek, hanem a beszédnek, az ember kijelentéseinek is nagy a fontossága. Elsősorban akkor mondják, ha valaki szavaival olyasmire kötelezi magát, olyasmi ígéretet tesz, aminek a teljesítéséről, megvalósításáról a jelenlévők, olykor maga az ígérettevő sem teljesen bizonyos.