Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Ami elmúlt, elmúlt Ami elmúlt, vissza nem jő A múltat, a régi időket és emlékeket felidéző beszélgetések alkalmával szokták mondani. A beszélgetők életük szép és kellemes eseményeit említik, s ilyenkor rendszerint lemondóan hangzik el, hogy már minden a múlté, ami elmúlt, elmúlt, semmi sem jön vissza. Akkorát ásított, hogy majd elnyelt Tréfásan és egy kicsit bírálóan is mondják arra, aki társaságban illetlenül, tátott szájjal ásít, s nem teszi a kezét a szája elé. Keresztbe nyellek el! A haragos, dühös szülő így ripakodik rá a gyermekére, ha az rossz, szófogadatlan és éppen valamilyen csínyt követett el. Ezzel nemcsak a mérgét adja ki, hanem ráijeszt a gyermekre, hogy megveri, vagy más módon megbünteti. Élők az asztalhoz, holtak a temetőbe Temetés alkalmával, halotti toron mondják egymásnak az emberek maguk vigasztalására. A halottaknak a temető a végső nyughelye, az élők pedig folytassák a munkájukat tovább. Ez az élet rendje. Élőnek élő, holtnak holt a barátja A családtagját, kedvesét hosszan gyászoló, sirató személyeknek szokás mondani vigasztalólag, hogy nyugodjon bele a változtathatatlanba. A holtaké a temető birodalma, a túlvilág; az élők e földön keressék a vigasztalást, a boldogságot addig, amíg tart életük fonala. Az élőfába is beleköt Az izgága emberről mondják. Az ilyen személy nyugtalan természetű, semmivel sincs megelégedve, mindent megkritizál, mindenbe beleszól, s ami a legkellemetlenebb, sértően, másokat megbántóan nyilatkozik. Társaságban, vendégség, lakodalom stb. alkalmával a vétlen, a neki semmivel nem ártó egyéneket megjegyzéseivel megsérti, akarattal keresi, hogyan lehet másokba belekötni. Az ilyen embereket nem szeretik, lehetőleg elkerülik, nem hívják vendégségbe stb. Gyakran előfordult, hogy a kellemetlenkedő, kötekedő embert megverték. Itt süllyedjek el Állításának bizonyítására, megerősítésére mondja az, akinek a szavait kétkedéssel, hihetetlenkedve hallgatják. Ilyen példákban az illető rendszerint olyan történetet, eseményt mond el, amelynek állítása szerint ő is részese volt: Itt süllyedjek el, ha nem igaz fordulattal fejezi be az elbeszélést. Majd elsüllyedtem Kellemetlen esemény felidézésekor mondja a beszélő a jelenlévőknek. Számos dologgal kapcsolatban elhangozhat. Pl. ha a gyermekről a tanító más szülők jelenlétében rosszat mond; ha megpirongatták valamilyen hibájáért, tettéért; ha egy nőt az utcán, nyilvános helyen kurvának, rossz nőszemélynek, csalárdnak, hitszegőnek neveztek; ha az anya a leányáról mások előtt rosszat hallott; ha valaki a megjelenésével kínos helyzetbe került stb. - ilyen és hasonló eset kapcsán mondja: Majd elsüllyedtem szégyenemben! Tegyük el magunkat holnapra! A késő esti, az éjszakába nyúló beszélgetést a jelenlévők közül valaki ezzel a mondással fejezi be, amivel kifejezésre juttatja, hogy az idő már előrehaladott, le kell feküdni, holnap is kezdődik a nap. Aratási időben régen sokszor megtörtént, hogy még holdvilágnál is kötöttek vagy csépeltek, s a gazda vagy a vezető így állította meg a munkát: No, emberek, tegyük el magunkat holnapra! Ne vedd el, amit nem adhatsz! Szobai munkánál, ha valaki az ablakhoz, este a lámpához állva eltakarja a világosságot, tréfásan így szólnak rá, ami felszólítás arra, hogy álljon arrébb, mert nem látnak tőle. Más vonatkozásban is elhangozhatott. Ha gyilkosság (vagy öngyilkosság) történt, az esetről így vélekedtek: Ne vegye el az ember, amit nem adhat! AIIó mars, vesd el magad! Amikor a gyermeket megbízzák egy feladattal, rendszerint valamilyen sürgős dologgal, pl. hozzon a boltból cukrot, sót stb. az ebédhez; szaladjon a mező-