Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
hangozhat az illető jelenlétében is többnyire vitatkozás, veszekedés alkalmával: Te sem vagy jobb a Deákné vásznánál! (vö. O. Nagy: 112.). Delet harangoznak a hasában Együttes, közös munka alkalmával, amikor több ember dolgozik együtt, ha valaki hamarabb megéhezik, mint ahogy eljön az ebédidő, így szól a társaihoz: Ebédelni kellene (vagy: együnk valamit), nekem már delet harangoznak a hasamban. Egy dénár, két dénár, neked semmi se jár Főleg a gyermeknek mondja a szülő, ha az pénzt kér, s ezzel a szülő tréfásan tudomására hozza, hogy nincs szándékában neki pénzt adni. Olyan esetben fordul inkább elő, amikor a gyermek (lehet az már nagylány vagy legény) arra céloz, hogy neki a kért pénz (esetleg egyéb) jár. Elhangzott olyan esetben is, amikor valaki hátrányos helyzetbe került a vagyon, az örökség felosztásakor. Dér lepte be a fejét Deres már a határ Az őszülő emberről mondják részint a kor kifejezésére, részint pedig tiszteletként, ha úgy emlegetik, mint bölcs, tapasztalt embert: Jobban tudja ezt a Gyuri mitőlünk, az ő fejét dér lepte már. Nem törik le a dereka Annak mondják, aki valamilyen neki nem tetsző vagy „rangon alulinak" tekintő munkától, feladattól húzódozik. Családon belül a szülőtől is elhangzik, ha valamelyik fél - rendszerint az anya - sajnálja, hogy a fiának, lányának olyan munkát kell végezni, amihez eddig nem volt szokva, ilyenkor mondják: Sose féltsd te Jánost, nem törik le a dereka. Beadja a derekát Azzal az emberrel kapcsolatban mondják, aki egy bizonyos dologban hosszabb időn át ragaszkodik álláspontjához, véleményéhez, s végül enged; kérésre, meggyőzésre beadja a derekéit, engedi, hogy a dolgok a másik (vagy mások) akaratának megfelelően történjenek. Pl. ha leányát az apa nem akarja a kiszemelt legényhez adni, az anya (olykor mások is) addig győzködik, amíg végül hozzájárul. Leütöm a derekadat A rosszalkodó fiúnak, leánynak mondja a szülő; vagy valamilyen tiltással kapcsolatban hangzik el. Pl. a gyermeket tiltják, hogy ne menjen a folyóra fürödni, az utcára játszani, vagy hogy el ne menjen a pajtásokkal kóborolni: Ha meg mered tenni, leütöm a derekadat. Ha már megtörtént valamilyen csínytevés, pl. a tiltás ellenére evett valamit, a kamrában hozzányúlt az ételhez, italhoz, vagy kárt tett valamiben; amikor arra rájönnek, így szólnak: Mit csinciltál már megint, gyere csak ide, hagy üssem le a derekadat! Elment deszkát árulni O már deszkát árul A meghalt emberről mondják a halálesetkor. Olykor két ember találkozásakor így említik meg az eseményt: Károly bácsi is elment deszkát árulni. Ifjúval, nővel kapcsolatban nem szokás mondani, inkább csak idősebb férfi halálakor, s az esetben is főleg akkor, ha a halál nem érte teljesen váratlanul a környezetét. Olyan más faluban vagy városban lakó ismerőssel való találkozáskor, aki nem értesült még a halálesetről, az illetőre való rákérdezéskor hangozhat el ez a válasz: Hát Pogonyi Károly bácsi hogy van? - O bizony már deszkát árul (vö. O. Nagy: 179.). Nem mindenki diák, ha tintás az ujja Ismeretlen személyről nem lehet tudni bizonyosan, hogy ki is valójában. Nem biztos, hogy az, akinek mutatja magát, vagy az, aminek bemutatkozik. A látszat szerint ha hihető is, a valóságnak azonban nem mindig felel meg. A téves megítélést, különösen ha az valamiféle csalódást okozott, esetleg káros következménnyel járt, ezzel a mondással fejezik ki. Előbb van a dínomdánom, azután a szánom-bánom Olyan esetre vonatkozik, amikor a múlatás, dorbézolás után valaki sajnálkozik az események megtörténtén, a nagy kiadáson, pazarláson, de már semmit nem lehet tenni, csak szánni-bánni az esetet. Figyelmeztetőleg is elhangzik az idősebbek szájából egy nagyobb kiadással járó vendégeskedés előkészülete kapcsán.
