Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Megtörténik a legjobb családban is Előfordul, hogy olyan esemény történik, ami miatt egy kicsit szégyenkeznek a szülők, testvérek, rokonok. Pl. a legényfiú verekedett, botrányt csinált vendégségben, lakodalomban. Vagy kisebb dologgal kapcsolatban is, pl. váratlan vendégek érkeznek, s nem tudják megkínálni, mert nincs otthon bor, vagy éppenséggel odakozmált az ételt, s restellik a vendégek előtt, akkor azok így udvariaskodnak: Sose boszszankodjék, komámasszony, előfordul az ilyen a legjobb családban is. Minden jó családban kell egy rossznak lenni Ez benne van egy nótában is. Ha egy szépen, példásan élő családban valamelyik gyerek elüt a többitől, hanyag, munkakerülő, lump és ha szóba kerül beszélgetés közben, így szokták mondani: Hát hiába, ilyen az élet; minden jó családban kell egy rossznak lenni. A csalánba a mennykő se csap Csalánba nem üt a mennykő Rendszerint akkor mondják, ha valamilyen bajból a hitvány ember megmenekül, pl. az ő állatai nem kapták meg a száj- és körömfájást, az ö szőlőjét nem csapta meg a peronoszpóra, nem fagyott meg részegen az országúton stb. De előfordul, hogy tréfásan magunkra mondjuk, pl. ha óvnak attól, hogy egy járványos beteget meglátogassunk: Sose félts engem, csalánba nem üt a mennykő. Iszik, mint a csap Úgy is szoktuk mondani, hogy iszik, mint a gödény. Az iszákos, a folyton részeg emberre vonatkozik. Olyankor is elhangzik, ha valaki vendégségben vedeli a bort, feltűnően sokat iszik (vö. O. Nagy: 101.). Olyan részeg, mint a csap Részeg az eszméletlenségig. Már annyira teleitta magát, mintha csak folyna belőle az ital. Gyakran elő is fordult, hogy a részeg ember kihányta az ételt-italt. Ott hagyott csapot, papot Akkor mondják, ha valaki dolgavégezetlenül távozik. Nemigen szól senkinek, csak lelép, nem törődik azzal, hogy mi történik azután. Egy debreceni legátustól hallottam, hogy van ennek egy története is. Csokonai Vitéz Mihály vendégségben volt egy pap barátjánál. Lementek a pincébe. De a hordóban nem volt csap. Csokonai ajánlkozott, hogy átmegy a szomszédba csapért. Ott meg éppen lakodalom volt. Mindjárt megkínálták, aztán a jó borocskától Csokonai elfelejtette a papot is, meg a csapot is (vö. O. Nagy: 102.). Vén csataló - Öreg csataló Emberrel, asszonnyal kapcsolatban egyaránt elhangzik. Gyakran saját magukra mondják az emberek. Az idős, sokat élt, tapasztalt emberről szokás mondani olyankor, ha az valami szokatlant tesz, olyanba is belefog, amitől más félne. Ilyenkor mondják pl.: Sose féltsd te Pali bácsit, vén csataló ő, tudja, hogy mit csinál. Olykor éppen maga az ember mondja családtagjainak vagy a társainak: Ne féltsetek ti engemet, öreg csataló vagyok már én. Ezt a fiatalabbak is mondják abban az értelemben, hogy ök a szóban forgó dologban már járatosak, tapasztaltak, nem először csinálják. Csávába esett Csávázásnak nevezzük, amikor a búzát a csávalével kezeljük, hogy üszögös ne legyen. Ez rézgálicos vagy meszes oldat. Éppenséggel nagy baja nem lenne annak, aki beleesik, de bizony tisztogathatná magát, meg a folyadék csípné, marná a bőrét, de ha a szembe kerülne, az már nagy baj lenne. Arra mondjuk,' hogy csávába esett, aki szorongatott helyzetbe, bajba jutott és gyakran éppen saját maga a baj okozója. Aki sokat hazudozik, a végén belebonyolódik: a saját csávájába esik (vö. O. Nagy: 103., 479.). Cseberből vederbe Egyik bajból a másikba kerül az ember. Akkor szokás ezt mondani, ha a dolog kimenetele eleve bizonytalan, marad minden úgy, ahogy volt, vagy még rosszabb is lehet. Ha már megtörtént, s valaki elmondja az ilyen dolgát, így kezdi vagy így fejezi be: Cseberből vederbe estem (kerültem, jutottam). Ill