Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

A Annyit ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez Ha valaki olyan dologba kezd, amihez nem ért, mert nem szakmája, vagy ha olyasmiről beszél, ami meghaladja az ismereteit, vagy nagyzol, akkor szoktuk ezt mondani. Ez egy kicsit megszégyenítő is az illetőre, ha jelenlétében mondják neki: Annyit értesz te ehhez, mint tyúk az ábécéhez. De gyakran előfordul, hogy magunkra mondjuk, ha olyasmire kérnek, amihez nem értünk, vagy olyasmi ügyben kellene szólni, tanácsot adni, amiben nem vagyunk járatosak, akkor ezzel nem kisebbítjük magunkat, hanem a beismerés, hogy: Annyit értek én ehhez, mint tyúk az ábécéhez -, inkább az őszinteségünket mutatja. Ne abajgasd! Ne bántsd, hagyd békében. Például, ha az ember a gyermekre folyton rászól, ide küldi, oda küldi, minden baja van vele, akkor mondja az asszony az embernek: Ne abajgasd már mindig azt a gyereket! De a gyereknek is mondják, ha például az a kutyát vagy a macskát unszolja, kergeti vagy játszik vele, de a szegény állat már unja: Ne abajgasd már azt a kutyát (vagy: macskát)\ Úgy kellett, mint ablakos tótnak a hanyattesés Régen gyakorta megfordultak nálunk az ablakos tótok, akik a bevágandó ablaküveg-táblákat egy fakeretben hátukon hordozták. Nem láttam ugyan egyet sem hanyatt esni, de elgondolható, hogy ha ráesne az üvegekre, milyen nagy kára lenne. Hát ha valami olyasmi történt velünk, amiből kárunk lett, de nem is gondoltunk, nem számítottunk rá. Egyébként a más bajával kapcsolatban is így mondtuk: Úgy kellett (vagy: úgy hiányzott) ez nekem {neked vagy neki), mint az ablakos tótnak a hanyattesés - vagyis egyáltalában nem kellett, nem hiányzott, elmaradhatott volna. Egy ács nem ács, két ács fél ács, három ács egy ács A régi ácsmesterek azt tartották, hogy csak ott megy rendben az ácsok dolga, ahol három ács dolgozik együtt. Régebben, amikor az ácsok hosszú fát faragtak gerendának vagy szarufának, a fa hosszának megfelelő hosszúságú zsinórt mártottak piros festékbe. Ezt a festékes zsinórt a faragandó fán egyik végétől a másikig kifeszítették. A fa mindkét végén egy-egy ács leszorította a zsinórt, a harmadik ács pedig középen megemelte a feszes zsinórt és amikor elengedte, a festékes zsinór a fán egyenes vonalat csapott. Innen való ez a mondás, mert ehhez a művelethez is három ács kellett (vö. Egy kovács nem kovács, két kovács egy kovács). Ha adnak, vedd el, ha ütnek, szaladj el! Akkor mondják, ha valaki vonakodik elfogadni azt, amit adnak neki. Ezzel inkább biztatják, ne legyen szégyenlős, szemérmes. Akkor fordul elő ez inkább, ha az ajándék, vagy amit adnak, nem olyan jelentős, esetleg csak valamivel megkínálnak valakit, mondjuk egy gyereket, ha a szomszédban vannak, kaláccsal vagy egy darab zsíros kenyérrel: No, vedd csak el. Ne légy már olyan szégyenlős. Ha adnak, vedd el, ha ütnek, szaladj el! Jobb adni, mint kapni Könnyebb adni, mint kapni Jobb adni, mint venni így is, úgy is szoktuk mondani. Az ember szívesen segít másokon, ha van miből. Olyankor mondtuk, ha valakit megsegítettünk. Ha valamelyik családtag nem helyeselte, vagy rokon, ismerős, szomszéd mondta, hogy minek adtatok, nem érdemelte az azt meg, akkor mondtuk, hogy úgy jó, ha adhatunk, mert jobb adni, mint kapni. De ha helyeselték az ilyen tettet, akkor is ezt mondták, különösen az öregek: Jól van fiam, jobb adni, mint kapni. Mert, ugye, ha mi adunk, akkor van miből adni, és nem mi vagyunk rászorulva arra, hogy kapjunk. Volt egy papunk, Páhi Józsefnek hívták, ö is minden vasárnap az istentisztelet befejezésekor így kérte a gyülekezetet perselypénz adakozásra. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten Olyankor mondjuk, amikor valaki nem megfelelő hangnemben szól az embertársához. Különösen arra az esetre vonatkozik, ha valaki sértően, durván kez-