Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Szólások és közmondások A

magyar szólások és közmondások iránt az érdeklődés több évszázadra nyúlik vissza. Az első kiadvány megjelenésének (1598) négyszáz éves évfordulójáról röviddel ezelőtt nemzetközi tudományos konferencia emlékezett meg. Baranyai Decsi Csimor János görög-latin-magyar Adagiorumát évszázadok folyamán nagyszámú könyv, közlemények serege követte. A proverbiumkutatás magas szintre emelkedett, külön stúdiumot alkotva nemcsak a nyelvtudomány, hanem az irodalom, a folklór, a pszichológia és más szakok művelői foglalkoztak és vizsgálódnak a frazeológia rendkívül szélesre tárult területén. A hatalmas anyagban való eligazodás bibliográfiák nélkül ma már aligha lehetséges. A proverbiumkutatás különböző irányzatairól, módszereiről, szerteágazó kérdéseiről Szemerkényi Ágnes, Voigt Vilmos és Paczolay Gyula munkái nyújtják a legfontosabb ismereteket és eredményeket nemcsak hazai, hanem európai kitekintésben is. A magyar néprajz szintézisében és korábbi írásaiban Szemerkényi Ágnes, a magyar folklór kézikönyvében és más tanulmányaiban Voigt Vilmos foglalkozik a proverbiumkutatás történetével, műfaji meghatározásával, a népi kultúrában való helyével, funkciójával és mindazokkal a kérdésekkel, amelyek a folklór vizsgálói előtt állnak. Az összehasonlító kutatás terén Paczolay Gyula Európai közmondások címen megjelent műve emelkedik ki. Ez a munkám, bár tudatos gyűjtés eredménye, de nem a hagyományos értelemben. A proverbiumgyüjtés nem volt kutatóutaim célja. Közismert a szólások, közmondások gyűjtésének nehézsége. Kérdőívvel, rákérdezéssel aligha lehet hiteles képet kapni. Ha azt kérdezem: Ismeri-e azt a mondást, hogy addig üsd a vasat, míg meleg, a válaszadó, ha közmondásként nem ismeri, akkor is igennel válaszolhat, mivel értelemszerűen a kovácsnak addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Néprajzi gyűjtőutaim során a gömöri palócok körében közel fél évszázad alatt legkevesebb tízezer órát töltöttem el népi közösségben folklóranyag lejegyzése, magnetofon-felvétel és köznapi beszélgetés kapcsán. Ide kapcsolható a paraszti környezetből való származásom is. Mindezek olyan hátteret és kapcsolatot jelentettek, amelyek nagymértékben megkönnyítették a proverbiumok lélektani megértését, életbéli szerepét és az igen gyakran ellentmondásos jelenségek értelmezését is. A proverbiumgyüjtés több évszázados múltjában alig találunk olyan törekvést, kezdeményezést, amely a közmondásoknak és a szólásoknak egy-egy falu vagy régió közösségében való funkciális szerepét vizsgálná. Szólás- és közmondásközlés óriási mennyiségben van, de néhány kivételtől eltekintve egyik sem irányul az élethelyzetekben való vizsgálatra. Természetesen a spontán használat, a pillanatnyi szituáció megragadása, megfigyelése rendkívül nehéz. Ehhez a közösségben, a proverbiumhasználók körében kell élni, azokkal együtt munkában és szórakozásban, családi és nagyobb közösségben jelen lenni. Mindez aligha valósítható meg egy-egy gyűjtési alkalommal. Évekre, évtizedekre van szükség a különböző szituációkban való megfigyelésre. A folklórműfajok többsége megfelelő alkalomhoz (társas összejövetelek, mulatság, lakodalom, közösségi munkák pihenőidői stb.) kapcsolódik. Funkciójuk szerint a szórakozást, a szórakoztatást szolgálják. Idetartoznak a mesék, mondák, lírai és epikus dalok, élménytörténetek, dramatikus játékok, találósok stb. Mindezek közösségi megnyilvánulása és funkciója egyértelmű. Ugyanez nem mondható a proverbiumokra. Kivételt csak töredék alkot. Szólás és közmondás nem él önállóan, mint a dal, ballada, mese, monda vagy adoma. Csak szövegkörnyezetben, a helyzettől, szituációtól el nem választhatóan fordul elő. Nincs olyan alkalom, amelyben az emberek proverbiumokat mondanának egymásnak, a társaság szórakoztatására. Nem is beszélve arról, hogy a legtöbb ember nem is tudja, hogy szólást, illetőleg közmondást sző a beszédébe. A szótások a szókincs részei. Az embernek gyermekkorától kezdődően tulajdonává válik, anélkül, hogy a szókincskészletétöl elválna, elkülönítve élné életét, vagy a szókészlettől az ember tudatosan