Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)
VIII. A 20. SZÁZAD KÖZEPÉNEK FARAGÓI
pen álló fa két oldalán egy-egy szarvas; a másikon erdőben álló juh domborműves figurái láthatók. Ez utóbbi állatok szemei is rézszegekkel vannak kiemelve. 65 Egy másik hasonló formájú ivópohárnak a fenekén, farkasfogak között BERZE JANI, az orrán 1937 felirat van. Az évszám alatt elöl még kisebb koronás címer is található. A tetején juhász áll tölgyerdőben a kutyájával, az egyik oldalán csupán erdőt látunk makkal, a másikon juhok legelnek ugyancsak erdei környezetben. Hasonló formájú, kompozíciójú és díszítésű faragásai megtalálhatók az egri Dobó István Vármúzeumban, a balassagyarmati Palóc Múzeumban, a gyöngyösi Mátra Múzeumban és a Néprajzi Múzeumban. 66 A miskolci Herman Ottó Múzeumban található két, a faragó nevével vagy monogramjával nem jelzett érdekes darab. Egy 1935-ben Borsodszirákról származó edénykét (12. kép) Lajos Árpád igen plasztikusan leltározott be: „Ivókanál. Egy darab keményfából kivágott, vájt vésett, csiszolt. Csészéje csónakformára emlékeztet, elől erősen keskenyedő és homorúan behajtott. A fogó torkolat felé eső felsőrésze fedettre van hagyva. Hajtott ágas-bogas törzsből két stilizált kis fenyőminta nő ki, csillag alakú virággal és hármas bogyóval. Mindkét oldalán ágasbogas törzsből stilizált csillag alakú virágok nőnek ki, baloldalán díszes mintával. A csésze orra a szegélyeken bevésett három szögalakú fogakkal díszített, a fenékrész pedig köröskörül bevésett cakkos farkasfog mintákkal van ellátva. A fogó mendegélő állatalakra emlékeztető négylábú függőlegesen elnyúlt, hullámos hátú, elől kettősformával ellátott hidacska. A fogón sárgaréz csatos szijj, melyet kis csontgyoírű fog össze. Magassága 6, szájátmérő 6x11, talpátmérő 6x3 cm. Ivóedény." A másik, amely nagyon hasonlít az előzőre, Lajos Árpád 1956-ban az egykor Gömör megyei Szentsimonból hozott be (11/B. kép). 6A Néprajzi Múzeumban is találtam 68 egy csónak alakú ivóedényt, amelynek formája tulajdonképpen azonos az előző kettővel, díszítése viszont speciális geometrikus jellegű bevésés. Az edényke minden felületén több centrumból kiinduló sűrű, egy pontból kiinduló, sugárszerű sávozás található. Ennek az ivócsanaknak az állaga, általános ki ézete és kopottsága arra enged következtetni, hogy az századunk első évtizedeiben keletkezhetett. Elsősorban csónak alakú ivópoharakat faragott, bár maradt ránk néhány csésze formájú is. Sok adat azt valószínűsíti, hogy ezt az ivóedény-típust Berzi alakíthatta ki, vagy legalábbis terjesztette el Heves megyében. Első darabja 1928-as évszámmal, Mikófalváról került az egri Dobó István Vármúzeumba. Ugyanitt több faragását őrzik (55-56. kép). 69 Megállapítható továbbá, hogy ezek a típusok csak száza65 Egercsehi, Heves m. DlVm. N. 54.35.1. 66 Eger,Heves m. DlVm. N. 54.34.1.; Egercsehi, Heves m. PM. 53-1949.; Egercsehi, Heves m. NM. 138.313.; Egercsehi,Heves m. NM. 134.369.; Mikófalva, Heves m. NM. 134.368.; Mikófalva, Heves m. NM. 132.282. 67 Borsodszirák, Borsod m. HOM. 53.928.1.; Szentsimon, Gömör m. HOM. 56.43.1. 68 Erdély NM. 64.6.6. 69 Mikófalva: DlVm. 54.15,1.
