Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

IV. DÍSZÍTÉSI ELJÁRÁSOK

tudok említeni, amelynek nemcsak a pereme alatt és a feneke fölött fut körbe egyszerű farkasfogsor, ha­nem a testén is egymást váltó V alakú minták vannak (8/A. kép). A csanakok fülén azonban már önálló díszként is előfordul. Nézzük meg idevonatkozóan a következő csanakokat: l/D., 10/A., 14/A., 26/D., 28. és 42/C. Egy karancssági félgömb testű csanaknak középhosszú, lapos fülén egységes, duplasoros vé­sett díszítést láthatunk (15/D. kép). A farkasfogas sorok az északkelet-magyarországi csanakok testén, felül a perem alatt és alul a fenék fölött, egy-egy gazdag díszítés keretezéseképpen gyakran előfordulnak. Szokásos még a farkasfögakat elhelyezni egymás­sal szemben, két sorban egy fél ritmuseltolással. Ez esetben az így kialakult zegzugos vonal képez díszt. Vésett díszeknek tekinthetők önálló kompo­zíciók, pl. svasztika és rozetta is. A svasztikák és önálló rozetták bizonyos faragások, pl. a kalotaszegi bútorok, borotvatokok, mosósulykok stb. ornamen­tálásánál önálló díszítésmódként is előfordulnak. A svasztika (forgórózsa,yorgó körvirág) centrális el­helyezésű vésett dísz, a 17-18. században a lőporsza­rukon jelent meg, majd átvonult bizonyos fafaragás­okra; a csanakok önálló díszeként elsősorban a csé­szék fenekén fordul elő (33. kép). Ritkán előforduló eljárás a más színű, de azonos anyagú, még inkább az idegen anyagokkal való be­rakás (intarzia). Az edénykék fülén alkalmazták néha a rézszegekkel, rézlemezekkel való kiverést, s csak egy-két esetben fordult elő, hogy a csészén lé­vő állatfigura szemét emelték ki rézszeggel. Észak-Magyarországon néhány helyen előfordul a csanakokon az egyszerű égetett, beleégetett orna­mentálás is. így pl. a Herman Ottó által behozott Zólyom megyei ivóedényen, amelynek a testén és a fülén kis beégetett csillagocskák (rozetták) sora hú­zódik körbe. Ezt azonban szláv ajkú pásztorok hasz­nálták; hiszen a gyűjtő a tárgy nevét így jegyezte le: csanak, warecka. Az égetett díszítés is azt igazolja, hogy az eszközt nem magyar etnikumhoz tartozó pásztorok használták. Felvetődött még a választóvizes színezés is. Erről azonban Északkelet-Magyarországról biztos adatunk nincsen. Lehet, hogy egyes karcolt vonalakat sötétí­tettek valamivel. Ezt azonban más módon érték el, vagy csak a használat során váltak sötétebbekké. Az északkelet-magyarországi csanakok egy részét vékony, vagy kissé vastagabb vonalakból álló, geo­metrikus, még inkább növényi díszítőelemekkel szépítették. Ezt a hajlékony, könnyed vonalvezetésű eljárást két módon alakíthatták ki: karcolással vagy véséssel. A karcolt díszítés tipikus rajzos, grafikus eljárás. A munka megkezdése előtt jól le kellett simítani az edény testét. Durva felületen ez a díszítési eljárás nem érvényesül. Az ornamentikát bicska hegyével, hegyes szerszámmal, ritkábban vékony kis vésővel rajzolták rá a fa felületére. Ha jobban megnyomták az eszközt, vagy ha a fa puhább volt, a vonal vasta­gabb és szélesebb nyomot hagyott. Ez az eljárás a fá­ból forgácsot nem emelt ki, ha mégis keletkezett va­lami fellazulás, azt enyhe csiszolással távolították el. A karcolást önálló díszítési módként, illetőleg já-

Next

/
Thumbnails
Contents