Szabadfalvi József: Pásztorcsanakok Észak-Magyarországon (Miskolc, 2001)

I. A KUTATÁS TÖRTÉNETE ÉS CÉLKITŰZÉSEI

kább teoretikus kérdéseket vetettek fel az ismeretanyag bővítése és elemzése helyett. Az ugyancsak torzóban maradt megyei népművészeti monográfiasorozat néhány kötetéből - a csanakok országos elterjedtsége miatt - csupán két kötetében, a Borsod és Vas megyeiben találunk adatokat.- Borsod megye népművészeti monográfiájában e sorok írója írhatta meg a pásztorművészet c. fejezetet, illetőleg megjelent két idevonatkozó írása Berzi Jani csanakfáragóról, illetőleg az északkelet-magyarországi ivóedényeken jelentkező figurális ornamentikáról.

23 1.2. A munka céljáról és módszereiről A pásztorművészet nagy tárgycsoportjai között ez a soknevű ivóeszköz nyújt a legtöbb lehetőséget az elemző kutatásra. így van ez Északkelet-Magyarországon is. A tárgy az egész régióban, különböző gyakorisággal ugyan, de használatban volt. A terület múzeumainak gyűjteményeiben legalább ezer darab áll rendelkezésünkre. Továbbá a csanakoknak nagy a formai sokfélesége; alakjának, fülének és díszítésének gazdagsága. Azt is mondhatjuk, hogy ahány csanak, anynyi típus! A könyvben a következőkre igyekszem feleletet keresni: 1. Milyen csanaktípusok és altípusok fordulnak elő Északkelet-Magyarországon? 2. Milyenek a jellegzetes fültípusok (altopusok)? Azokon milyen díszítési technikákat és módokat alkalmaznak? 3. Milyen díszítési technikákat és milyen ornamenti22 Grafik Imre, 1966. 23 Szabadfalvi József, 2000a.; 2000b. ka-féleségeket alkalmaznak az edények testének díszítésében? 4. Módszertani tekintetben pedig minden témakör esetében figyelemmel leszek a területi megoszlásra és - a szűk időintervallum esetében is azok időbeli változásaira. A csanakok csak egy részének, mintegy 10-15 százalékának faragtak évszámot a testére vagy fülére. Egy jelentős részének a keletkezési idejét segíti meghatározni a gyűjtés időpontja; a Jankó János, Herman Ottó) vagy Madarassy László által behozott darabok esetében, különösen ha a gyűjtés évét is feljegyezték, meghatározza a faragás felső időhatárát. (Ezért említem meg sok helyütt a gyűjtő személyét!) Ez a kettő együtt már időben meghatározza a csanakok kb. 20-25 százalékát. Ezekhez azután lehet hasonlítani a többieket. Mai ismereteink szerint Északkelet-Magyarországon az első évvel datált ivócsanakot 1841-ben faragták. 19- századi évszámos darabbal pedig csak néhány tucattal rendelkezünk. A különböző muzeális gyűjteményekben őrzött csanakok zöme a 20. század első és második harmadában készült. Vizsgálódásaimnál azonban általában csak a 19- század közepéig készült ivócsanakokat vettem tekintetbe. Ezek általában még szerves kapcsolatban vannak a korábban készítettekkel, mind alak, díszítés és minden más tekintetben. A később faragottak nagyobbik része már idegenforgalmi célokra, ajándéknak készült, és rendszerint túldíszítettek. Faragásuknál már